Uncsi a zaklatás

Kedves Mindenki!
Ezúton tájékoztatlak titeket, hogy két e-mail típusra ne vagyok vevő, továbbra sem, és gondolom, ezzel nwm vagyok egyedül. Nézzük!

1. A SPAM-EK

A dr. prof. adj. Lehotkai akárkitől és hasonszőrű társairól érkező ajánlatoktól már hányingere van a postafiókomnak.
Okai, kifogások:
- úgy gondolom, a 40 kilómmal nincs szükségem csoda-fogyókúrára, szuperdiétára, zsírleszívásra.
- a mellem mérete pont optimális a testalkatomhoz, különben is, a plusz dekák oda mennek, tehát sem kisebbíteni, sem nagyibbítani nem akarom őket, illetve plusz mellel, mellbimbóval, egyéb alkatrésszel sem óhajtom bővíteni a gyári karosszériámat
- péniszem nincs és nem is lesz (hacsak ki nem nő a szóban forgó levelektől),  így nem növelhetem, ezen kívül merevedési zavarral és korai magömléssel sem küzdök
- prosztata-problémáim sincsenek
- tízcentis műkörömmal nehéz lenne táblára írni, kontaktlencsét betenni, stb, tehát ilyen ajánlatokat sem kérek
- a munkaköri leírásom nem kötelez a gyémántsarkú üvegcipellő és a pornófilmbe illő utcai ruházat viselésére, egyébként, a gyengébbek kedvéért TÉL VAN, nem is ajánlott ezek viselése, hacsak nem óhajt valaki  petefészekgyulladást kapni
- ha utazni szeretnék, majd böngészgetek magam a lehetőségek után, ám a háború miatt akciós last minute utak akkor sem lesznek a listán

2. KÖRLEVELEK
Mivel mindegyik egy kaptafára készül, épp elég, ha szemléltetésül a legutóbbi kerül terítékre. Zárójelben közlöm vonatkozó megjegyzéseimet. Aki esetleg nem találkozott volna még ilyennel, az láthatja, milyen gyöngyszemek ezek, és miről maradt le eddig.
"Nagyon sietsz és elfelejtetted a barátaidat. (Szegények biztos nem tudják feldolgozni, hogy minden szabad, éber percemben rájuk gondolok, velük vagyok, vagy fééészbúúkon chatelek velük.) Állj meg egy pillanatra és szánj rá egy kis időt, hogy élj! (Nem tudom, mit teszek akkor minden este, pláne hétvégenként...) Akkor mire vársz? (Hogy illik ide ez a kérdés?) Küldd el mindenkinek, aki fontos neked és tudd biztosan, hogy ők sosem felejtenek el téged. (Ha ez körlevelek nélkül nem így van, már régen el van ba..va az egész.) Ma este, éjfélkor, az igazi szerelmed észreveszi, hogy szeret. (Jó, de a vallomás előtt mutatkozzon már be, hogy tudjam, ki az.) 1 és 4 óra között történik valami. (Igen, akkor fordulok álmomban a másik oldalamra. Ha felébresztesz, meghalsz, csak mondom.) Ha nem szakítod meg ezt a láncot, akkor holnap legyél felkészülve életed legnagyobb sokkjára. (Nem kell jósnak lenni hozzá, holnap farsangi táncpróba.) Ha megszakítod, 10 éven keresztül problémád lesz a kapcsolatokkal (Mióta élek, problémám van a kapcsolatokkal, úgyhogy ez pipa.) Küldd el ezt 25 embernek 25 percen belül (osszátok gyerekek, legyen annyi megtekintééés XD)"

Nos, holnap meg jön a sokk, hogy valaki kirángat az IKSZT-ből, és könnyek között jelenti be, hogy mennyire szeret, és azonnal meghív egy pizzára és megkéri a kezem. :D Azt hát, szép álmokat.
Szóval értékelném, ha a spamszűrés tényleg működne, és kedves ismerőseim nem fárasztanának ilyen hülyeségekkel. Ja, és játékfelkérést sem kérek!!! Senkitől! Sehol!

Köszike, puszika, Ostika

Mi jön már megint

12 nap, hozzávetőlegesen 288 óra telt el eddig az évből. Mit ne mondjak, eddig érdekesen telt.
Jó hír: hetedikén (végre) vettem határidőnaplót. Szép méregzöld borítású, négyféle mininaptár van benne a napló rész előtt, tökéletes egy olyan penge memóriájú egyénnek, mint én, és egy ezresbe sem került. Már ostikásítani is kezdtem, íme a pofázmánya:

Van egy olyan érzésem, hogy érdekes és eseménydús év elé nézünk.

Elsején, hogy kitöltsem egyedülálló, halál izgalmas óráimat, belevágtam a francia elsajátításába. Ezt a drága nyelvet két szóval tudom immár jellemezni: de ge*iiiii! Öregem, ha ezt meg tudod tanulni, bármelyik nyelvet simán meg tudod tanulni. Ezzel egyidejűleg rászoktam a zabálásra. Kábé napi 14 órán keresztül tömöm a fejem, és nem híztam egy nyamvadt kilót sem (ha valakinek van hízókúrás tippje egy lusta dög számára, repesve várom).
Vettem egy cuki csizmát, kíváncsi vagyok, ez a tűsarkú milyen becenevet kap majd a 'mamutfanszőr' elnevezésű után. Egyébiránt a szuperaranyos külső mellett nemigen nyílt még módom betörni így a márciust idéző időjárásban, de rohadjak meg, ha hétfőn nem abban megyek dolgozni, akármilyen áldás jön ebből a takonyszürke égboltból.
Aztán továbbra is nyaggatnak minket a kommunális adóval, holott a járdán száraz időben is életveszély végigmenni, csatornázást már harmadik éve csinálják (úgy vagyunk vele, mint fővárosunk a négyes metróval), a szemetet is elviszik hébe-hóba, ha épp nem javítják a kukáskocsit.

Mi van még... Ja, hetedikén kezdődött az oskola, egyelőre nem tudni, meghosszabbítják-e a szerződésem, január 1. óta ugyebár nem az igazgató dönt az ilyen ügyekben, hanem a járás, tankerület, de jó ez az államosítás ilyenkor. Szóval csak nevelem-okítom a gyerkőcöket, mintha hobbiból tenném, míg ki nem mondja a főnökség, hogy pá-pá. Bár (egyébként) remélem, hogy erre nem kerül sor, mert szeretem ezt a munkát, és a gyerekek is igencsak a szívemhez nőttek, átsírnék néhány komor téli napot, ha el kéne búcsúznom.

A nyelvvizsga-bizi még mindig nem ért ide, megfordult a fejemben, hogy talán gyalog jön. Aztán puhatolózásomra a Rigó utca azt válaszolta pénteken, hogy még úgy két hét, mire megkapom. Innen csókoltatom a felelős felmenőit és üzenem, hogy ne 8 hét határidőt szabjon ki magának, ha csak 10 alatt tudja teljesíteni a feladatát.

Még mindig egyedülálló, ja nem, páratlan vagyok. Aki ezen változtatna, kérem nyomja meg a zöld gombot, zöld, mint hívás.
Másik jó hír, hogy pénteken megadta magát a telefonom, úgyhogy talán mégse hívogasson senki. Vagyis lehet, csak nem érdemes. Nem, nem kérek megunt telefon-felajánlásokat, már intézkedtem ez ügyben. Az alkatrészcsere majd' annyiba kerül, mint egy alig használt mobil, úgyhogy utóbbi lesz. Amúgy is kerestem már az ürügyet egy ideje, de ezt ne mondjátok senkinek, főleg ne az önjelölt börtönőrömnek és boldogítómnak (anyu).

Idei célok:
1. Csakazértis elolvasok száz könyvet, tavaly a hajtás miatt nem jött össze (most a harmadikat gyűröm). Ebből öt Jókai-kötet lesz, további öt európai klasszikus.
2. Tényleg le kéne már tenni a koporsószöget, csak jönne már a diploma.
3. Hízni tíz kilót és megtartani (ez az, ami nem fog összejönni).
4. Nem sokkolni minden lófa*on.
5. Lecserélni a 'páratlan' státuszt (mivel a 4. pont döcögős lesz, ebben sem vagyok optimista).
6. Megtartani a munkahelyem (ez az, ami nem rajtam múlik).
7. Alapfokon megtanulni a franciát.
8. Három irományos füzetet teleírni.
9. Befejezni legalább egy, hosszabbnak szánt mesémet.
10. Elmenni a következő Pince Buliba és mocsokjól érezni magam.
11. Visszaadni Cofotnak azt a bizonyos legutóbbi szívességet egy hasonló horderejű dologgal.
12. Rávenni Tojit, hogy néha legyen kevésbé cinikus.


Végezetül: idénre két idézetet választottam magamnak, mintegy mantraként ismételgetés céljából. Az elsőt Cicero mondta anno, így hangzik: "A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni." Ámen. A második egy Hans Christian Andersen nevű úriembertől származik, (eladó, ingyen elvihető mesekönyv érdekel) talán hallottuk már a nevét itt-ott. Tehát tőle ezt választottam: "Az élet a leggyönyörűbb mese, és mi a részei vagyunk." Reméljük a legjobbakat.
Boldog új évet (idén még tán nem kívántam ezerszer) mindenkinek!

Ostika