2013. szeptember 27., péntek

Vasárnap

Egy ideje nem voltam, ha feltűnt valakinek. Aki esetleg hiányolt, bocs. Aki örült, hogy nem vagyok, attól is bocs. Távolétemnek semmi konkrét oka. Olvasgattam, illusztrálgattam néhány mesikét, aludtam nyolcig, ilyesmi. Szóval csak éltem a munkanélküliek édesbús életét.
Múlt szombaton szülinapozni voltam, és... maradjunk annyiban, hogy sikerült. ;-) Ennek örömére vasárnap sajgó halántékkal felidéztem az elmúlt évek hasonló kimenetelű hétvégéit, és ezt meg is örökítettem. Ezzel a felejthetetlen, csodálatos művel szórakoztatok most mindenkit, aki ezt olvassa. Igen, jól érzed, irónia volt. :)

Tisztul a tudatom, fájdul a fejem
Mit csináltam tegnap, milyen helyen?
Vasárnap van most és délután négy
Asszem tegnap betett a sör és a tömény

Fordul a gyomrom, sivatag a szám
A szombat homály a harmadik üveg után
Hova mentem, kivel, mit ittam még ott
Hazaérve hajnalban a gyomrom korgott?

Rémlik, hogy megyek, én meg a barátnőm
(Apropó, hol a bánatban van az esernyőm?)
Monoton zene szól, majd az utcán megint
Valami szőrös arc, egy darabon elvitt

Tántorgó emberek, az éjszaka hangja
A sokadik pálinka a torkomat marja
Forgott a világ, elhussant a kép
A következő szombat haj, de messze még

Love Ostika

2013. július 17., szerda

Első lapra

Ha egyszer lenne egy mesekönyvem...

Meseország, Meseország!
Csoda-álmok otthona
Benne másként váltja egymást
nappal és az éjszaka
Erdeiben varázstáncot
lejtenek a tündérek
Hegyek, völgyek árnyai közt
bűbájolás tömérdek
Minden hajnal új mesét szül,
új lényeket világra
Gyerekeknek szép álmai
ott válhatnak valóra
Sárkány harcol rossz királlyal
Kobold ment meg életet
Titkos zugban madárdallal
boszorkány ír éneket
Csatát vív a jó a rosszal
varázs mindig adódik
Csodavilág ott él benned,
szíved mélyén lakozik.

2013. július 10., szerda

Színes szürkék

Sziasztok!

Alig 10 perce ezt írtam Cofotkának a f.....-on: "istenem, végre tudtam írni... már szinte fájt." Jó ideje nem jelentkeztem itt, és nem is írtam semmit. A jelenséget, ami zajlott bennem, találó lenne székrekedésnek hívni, és mindenki értené, amit próbálok elmondani. Ez esetben viszont a ma délelőtti kommentelőmet hashajtónak kellene neveznem, az pedig nem lenne túl kedves dolog részemről. Így csak ennyit fűznék hozzá, válasz helyett:
Transparency, köszönöm!

Nem kell, hogy tetszen. De írtam.

Ostika

Írni mostanság nekem oly nehéz
Túl erőssé vált talán a józan ész?
S ha oszlani kezd szív és agy között a köd
Múzsám dal helyett annyit mond: csütörtök
Szenvedőn írom most is e sorokat
Keresem, de nem lelem az igazi szavakat
Nem tudom, most miért nem, máskor olyan, mint a légzés
Ez erőltetett menet, csak mert bennem a késztetés

Rózsákat álmodom kertembe nyáron
Vágyom, hogy egy érzés belül szóvá váljon
Lüktessek újra, legyek élettel teli
Legyen, mi füzetem versekkel terheli
Zöldek a lombok, pázsit, minden növény
S tán vörös rózsák nyílnak az ágak hegyén
Arányai miatt - bár a kertem üde -
Nem színpompás ez, csak színes szürke

Vággyal terhes, égető lilákban álmodom
Ébredéskor gyűrött arcom, takaró az ágyamon
Borzongás, félelem, kicsiny öröm-lángok
Álmomban élem én az ihletett világot
Ha alszom, áradnak a színek, szavak, hangok...
Én Perzselő, Daloló Lilákat álmodok!
De ébredve fellobban a reggel sárga fénye
Aranylón felragyog... majd elvegyül szürkére

Ha csak írni tudnék, valamit festeni
A benti kavalkádot valahogy kilökni
De folyton változik, eltűnik-felbukkan
Nem megfogható, s kimondhatatlan
Idebent, úgy érzem színek milliója:
Piros-zöld, narancs és égető lila
Sárgák és fehér, fekete és kék...
Együtt nem kimondhatók... csak színes szürkék

2013. május 12., vasárnap

-NA -NE

Irományos füzetemet lapozgatva bukkantam erre a versre, amiről már teljesen elfelejtkeztem. Fogyasszátok, emésszétek! :)


Bátor volnék
vízre szállnék
itt van ez a kis ladik
Nem vagyok az
nem ringok hát
tavak hullámain

Lennék merész
felhoznám a
kagylók védett gyöngyeit
Nincs merszem
így tenger mélye
tovább őrzi titkait

Volnék erős
hegyre másznék
egy tő havasi gyopárért
Gyenge vagyok
nem indulok
a csodálatos virágért

Szárnyam lenne
felszállnék
csak repülnék a felhők közt
Szivárvánnyal
csillagfénnyel
megtöltenék egy vödröt

Összeraknám
szerzeményem:
gyöngyöt, csodanövényt, varázst
Szívem minden
melegével
fokoznám a lélek-hatást

Ráönteném
jégszívedre
ezt a csoda-egyveleget
Felolvadna
megdobbanna
tudna adni szeretetet

Bátor volnék
Boldog lennék
Felszabadítanám a szívedet
Erős lennék
Csoda volnék
Ha kéred, veszek egy mély lélegzetet...

2013. március 12., kedd

Egy különleges napra

Sokat agyaltam, mit adjak neked
Hogy e különleges napon méltón köszöntselek
Kerestem a neten, jártam a boltokat
Hogy olyan dolgot találjak, ami te vagy
Nem találtam semmit, ami neked méltó
Következtetés:
A világon nincs hozzád hasonló.

A probléma még fennállt: mit adjak neked?
Hát persze már tudom: ostikás kecskerímeket.
Nem vers ez, nem nóta, szimpla bohóckodás
De szeretetből épül, tán ez számít, nem más:

Kívánok neked boldogabb éveket
Szeretetben gazdag, tevékeny életet
Barátokat, akik mindig melletted állnak
Helyet szívedben az örök nyárnak
Zubogjon az Ihlet az agyad mélyéből
Csókoljon ki a Múzsa a lelki télből
Bú, betegség, balsors messzire kerüljön el
Vésd jól a buksidba:
A huszonnéggyel semmit nem vesztettél el!

2013. március 2., szombat

Kiabálnék, hallja meg a világ

Sziasztok!
A márciussal együtt megérkeztem én is, hogy kinyilvánítsam a nyilvánvalót: TAVASZ VAN!
Ami azt illeti, nálam már hetek óta. Minden sejtem bizsereg, a természettel együtt mintha én is új életre kelnék. Érzem, ahogy gyűlik bennem az energia, már-már robbanással fenyegetve. A reggeli kávélöketet szinte csak a megszokás miatt nyomom be, és persze azért, mert finom.
Talán nem is tudom szavakkal visdzaadni ezt az érzést de talán nem is kell, mert azok a szerencsétlenek, akik a közelembe kerülnek, lassacskán elkapják tőlem a vírust. Főleg azért érdekes számomra ez az érzés, mert ilyen tartós. Pezsgek az életkedvtől, semmi nem tud hosszabb időre elszomorítani, a tavasz szelleme minden bosszúságot kiszorít belőlem. Mintha tele lennék ragyogó sárga, melengető fénnyel, olyan sokkal, ami már el sem fér bennem, és sugárzom magamból, hátha átadhatom a körülöttem lévőknek, de még mindig marad annyi, hogy körbevegyen, aranyszínű burkot alkotva, ami felemészt vagy eltaszít mindent, ami negatív, és kitart akkor is, ha nem süt a nap.
Igen, érnek bosszúságok itthon, a munkahelyen. Igen, érnek betegségek, bonyodalmak. De a vastag szövetkabát helyett a héten elég volt a bőrdzseki. Jönnek haza a gólyák, fecskék, darvak. Ha süt a nap, már érzem, hogy nő az ereje, és olyankor ragyog a világ, vakít a fény, és ébred a természet.
Semmi, semmi nem tudja most kikezdeni ezt az erőt, amit érzek. Bárhogy próbálom, nem tudom szavakba önteni. Csak beszélni tudok róla, leírni nem. Bele akarok burkolni mindenkit, mint egy meleg takaróba, átadni ezt a pezsgést, ezt a csodás életörömöt. Hogy érezhessék, érezhessétek ti is.
Tavasz van, a megújulás, az ébredés, a remény időszaka. A kör újraindul. Ébredjetek fel ti is, mosson át a tavasz! Érezzétek, hogy bármire képesek vagytok!
Várom az ibolyákat, a kihívást, az újat. És szeretek mindenkit. :D

Legyetek jók!
Ostika

2013. január 28., hétfő

Uncsi a zaklatás

Kedves Mindenki!
Ezúton tájékoztatlak titeket, hogy két e-mail típusra ne vagyok vevő, továbbra sem, és gondolom, ezzel nwm vagyok egyedül. Nézzük!

1. A SPAM-EK

A dr. prof. adj. Lehotkai akárkitől és hasonszőrű társairól érkező ajánlatoktól már hányingere van a postafiókomnak.
Okai, kifogások:
- úgy gondolom, a 40 kilómmal nincs szükségem csoda-fogyókúrára, szuperdiétára, zsírleszívásra.
- a mellem mérete pont optimális a testalkatomhoz, különben is, a plusz dekák oda mennek, tehát sem kisebbíteni, sem nagyibbítani nem akarom őket, illetve plusz mellel, mellbimbóval, egyéb alkatrésszel sem óhajtom bővíteni a gyári karosszériámat
- péniszem nincs és nem is lesz (hacsak ki nem nő a szóban forgó levelektől),  így nem növelhetem, ezen kívül merevedési zavarral és korai magömléssel sem küzdök
- prosztata-problémáim sincsenek
- tízcentis műkörömmal nehéz lenne táblára írni, kontaktlencsét betenni, stb, tehát ilyen ajánlatokat sem kérek
- a munkaköri leírásom nem kötelez a gyémántsarkú üvegcipellő és a pornófilmbe illő utcai ruházat viselésére, egyébként, a gyengébbek kedvéért TÉL VAN, nem is ajánlott ezek viselése, hacsak nem óhajt valaki  petefészekgyulladást kapni
- ha utazni szeretnék, majd böngészgetek magam a lehetőségek után, ám a háború miatt akciós last minute utak akkor sem lesznek a listán

2. KÖRLEVELEK
Mivel mindegyik egy kaptafára készül, épp elég, ha szemléltetésül a legutóbbi kerül terítékre. Zárójelben közlöm vonatkozó megjegyzéseimet. Aki esetleg nem találkozott volna még ilyennel, az láthatja, milyen gyöngyszemek ezek, és miről maradt le eddig.
"Nagyon sietsz és elfelejtetted a barátaidat. (Szegények biztos nem tudják feldolgozni, hogy minden szabad, éber percemben rájuk gondolok, velük vagyok, vagy fééészbúúkon chatelek velük.) Állj meg egy pillanatra és szánj rá egy kis időt, hogy élj! (Nem tudom, mit teszek akkor minden este, pláne hétvégenként...) Akkor mire vársz? (Hogy illik ide ez a kérdés?) Küldd el mindenkinek, aki fontos neked és tudd biztosan, hogy ők sosem felejtenek el téged. (Ha ez körlevelek nélkül nem így van, már régen el van ba..va az egész.) Ma este, éjfélkor, az igazi szerelmed észreveszi, hogy szeret. (Jó, de a vallomás előtt mutatkozzon már be, hogy tudjam, ki az.) 1 és 4 óra között történik valami. (Igen, akkor fordulok álmomban a másik oldalamra. Ha felébresztesz, meghalsz, csak mondom.) Ha nem szakítod meg ezt a láncot, akkor holnap legyél felkészülve életed legnagyobb sokkjára. (Nem kell jósnak lenni hozzá, holnap farsangi táncpróba.) Ha megszakítod, 10 éven keresztül problémád lesz a kapcsolatokkal (Mióta élek, problémám van a kapcsolatokkal, úgyhogy ez pipa.) Küldd el ezt 25 embernek 25 percen belül (osszátok gyerekek, legyen annyi megtekintééés XD)"

Nos, holnap meg jön a sokk, hogy valaki kirángat az IKSZT-ből, és könnyek között jelenti be, hogy mennyire szeret, és azonnal meghív egy pizzára és megkéri a kezem. :D Azt hát, szép álmokat.
Szóval értékelném, ha a spamszűrés tényleg működne, és kedves ismerőseim nem fárasztanának ilyen hülyeségekkel. Ja, és játékfelkérést sem kérek!!! Senkitől! Sehol!

Köszike, puszika, Ostika

2013. január 13., vasárnap

Mi jön már megint



12 nap, hozzávetőlegesen 288 óra telt el eddig az évből. Mit ne mondjak, eddig érdekesen telt.
Jó hír: hetedikén (végre) vettem határidőnaplót. Szép méregzöld borítású, négyféle mininaptár van benne a napló rész előtt, tökéletes egy olyan penge memóriájú egyénnek, mint én, és egy ezresbe sem került. Már ostikásítani is kezdtem, íme a pofázmánya:


Van egy olyan érzésem, hogy érdekes és eseménydús év elé nézünk.

Elsején, hogy kitöltsem egyedülálló, halál izgalmas óráimat, belevágtam a francia elsajátításába. Ezt a drága nyelvet két szóval tudom immár jellemezni: de ge*iiiii! Öregem, ha ezt meg tudod tanulni, bármelyik nyelvet simán meg tudod tanulni. Ezzel egyidejűleg rászoktam a zabálásra. Kábé napi 14 órán keresztül tömöm a fejem, és nem híztam egy nyamvadt kilót sem (ha valakinek van hízókúrás tippje egy lusta dög számára, repesve várom).
Vettem egy cuki csizmát, kíváncsi vagyok, ez a tűsarkú milyen becenevet kap majd a 'mamutfanszőr' elnevezésű után. Egyébiránt a szuperaranyos külső mellett nemigen nyílt még módom betörni így a márciust idéző időjárásban, de rohadjak meg, ha hétfőn nem abban megyek dolgozni, akármilyen áldás jön ebből a takonyszürke égboltból.
Aztán továbbra is nyaggatnak minket a kommunális adóval, holott a járdán száraz időben is életveszély végigmenni, csatornázást már harmadik éve csinálják (úgy vagyunk vele, mint fővárosunk a négyes metróval), a szemetet is elviszik hébe-hóba, ha épp nem javítják a kukáskocsit.

Mi van még... Ja, hetedikén kezdődött az oskola, egyelőre nem tudni, meghosszabbítják-e a szerződésem, január 1. óta ugyebár nem az igazgató dönt az ilyen ügyekben, hanem a járás, tankerület, de jó ez az államosítás ilyenkor. Szóval csak nevelem-okítom a gyerkőcöket, mintha hobbiból tenném, míg ki nem mondja a főnökség, hogy pá-pá. Bár (egyébként) remélem, hogy erre nem kerül sor, mert szeretem ezt a munkát, és a gyerekek is igencsak a szívemhez nőttek, átsírnék néhány komor téli napot, ha el kéne búcsúznom.

A nyelvvizsga-bizi még mindig nem ért ide, megfordult a fejemben, hogy talán gyalog jön. Aztán puhatolózásomra a Rigó utca azt válaszolta pénteken, hogy még úgy két hét, mire megkapom. Innen csókoltatom a felelős felmenőit és üzenem, hogy ne 8 hét határidőt szabjon ki magának, ha csak 10 alatt tudja teljesíteni a feladatát.

Még mindig egyedülálló, ja nem, páratlan vagyok. Aki ezen változtatna, kérem nyomja meg a zöld gombot, zöld, mint hívás.
Másik jó hír, hogy pénteken megadta magát a telefonom, úgyhogy talán mégse hívogasson senki. Vagyis lehet, csak nem érdemes. Nem, nem kérek megunt telefon-felajánlásokat, már intézkedtem ez ügyben. Az alkatrészcsere majd' annyiba kerül, mint egy alig használt mobil, úgyhogy utóbbi lesz. Amúgy is kerestem már az ürügyet egy ideje, de ezt ne mondjátok senkinek, főleg ne az önjelölt börtönőrömnek és boldogítómnak (anyu).

Idei célok:
1. Csakazértis elolvasok száz könyvet, tavaly a hajtás miatt nem jött össze (most a harmadikat gyűröm). Ebből öt Jókai-kötet lesz, további öt európai klasszikus.
2. Tényleg le kéne már tenni a koporsószöget, csak jönne már a diploma.
3. Hízni tíz kilót és megtartani (ez az, ami nem fog összejönni).
4. Nem sokkolni minden lófa*on.
5. Lecserélni a 'páratlan' státuszt (mivel a 4. pont döcögős lesz, ebben sem vagyok optimista).
6. Megtartani a munkahelyem (ez az, ami nem rajtam múlik).
7. Alapfokon megtanulni a franciát.
8. Három irományos füzetet teleírni.
9. Befejezni legalább egy, hosszabbnak szánt mesémet.
10. Elmenni a következő Pince Buliba és mocsokjól érezni magam.
11. Visszaadni Cofotnak azt a bizonyos legutóbbi szívességet egy hasonló horderejű dologgal.
12. Rávenni Tojit, hogy néha legyen kevésbé cinikus.


Végezetül: idénre két idézetet választottam magamnak, mintegy mantraként ismételgetés céljából. Az elsőt Cicero mondta anno, így hangzik: "A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni." Ámen. A második egy Hans Christian Andersen nevű úriembertől származik, (eladó, ingyen elvihető mesekönyv érdekel) talán hallottuk már a nevét itt-ott. Tehát tőle ezt választottam: "Az élet a leggyönyörűbb mese, és mi a részei vagyunk." Reméljük a legjobbakat.
Boldog új évet (idén még tán nem kívántam ezerszer) mindenkinek!

Ostika