Egy különleges napra

Sokat agyaltam, mit adjak neked
Hogy e különleges napon méltón köszöntselek
Kerestem a neten, jártam a boltokat
Hogy olyan dolgot találjak, ami te vagy
Nem találtam semmit, ami neked méltó
Következtetés:
A világon nincs hozzád hasonló.

A probléma még fennállt: mit adjak neked?
Hát persze már tudom: ostikás kecskerímeket.
Nem vers ez, nem nóta, szimpla bohóckodás
De szeretetből épül, tán ez számít, nem más:

Kívánok neked boldogabb éveket
Szeretetben gazdag, tevékeny életet
Barátokat, akik mindig melletted állnak
Helyet szívedben az örök nyárnak
Zubogjon az Ihlet az agyad mélyéből
Csókoljon ki a Múzsa a lelki télből
Bú, betegség, balsors messzire kerüljön el
Vésd jól a buksidba:
A huszonnéggyel semmit nem vesztettél el!

Az a másik

Volt egy kérdés az Akiért bármit I. alatt. Egy hete megszületett a MÁSIK jellemzése, de egyéb elfoglaltságaim miatt (úgy mint munka, nyelvvizsga) csak most került bepötyögésre. Kicsit szépirodalmi, kicsit szlenges. Kicsit nyálas, picit humoros. Átlagos leíró fogalmazás, meg nem is. Ellentétes, mégsem az. Ez ő.

Enjoy! Ostika

Láttatok már fekete rózsát? Úgy értem, igazi, élő, élettől lüktető fekete rózsát? Én nem. De el tudom képzelni, milyen lehet.
Az én képzeletemben ez a növény hasonló a vadrózsához. Tele van ággal-boggal és éles tüskékkel, hogy véletlenül se férhessünk hozzá magához a virágzathoz, melyből majd a gyógyhatású termés lesz. Ám ha türelemmel, rengeteg türelemmel óvatosan, egyenként fejted szét a durva gallyakat, eltűrve egy-két apró sérülést, előbb-utóbb eljutsz a lényegig, amit a riasztó külső próbál elrejteni.

Ilyen nekem az a lány, aki a világon a legtöbbet jelenti a számomra. Félreértés ne essék, nincsenek homoszexuális hajlamaim, bár kettőnkre nézve rengetegen kételkednek ebben, mert nem értik a köztünk lévő kapcsolatot. Pedig szerintem végtelenül egyszerű: egymás inverzei vagyunk bizonyos szempontból. Tökéletesen egyformák, mégis teljesen különbözőek. Még a nevünk is egyezik, bár sem egy bizonyos virághoz nem hasonlítunk, sem olyan korán nem szeretünk kimászni az ágyból.

Viszont, ha belegondolok, az Aurora Borealis, azaz az északi fény jellemzői kissé elferdítve ugyan, de illenek ránk, ha együtt jön ránk az agymenés. Olyankor ugyanis kő kövön, ember épeszűen nem marad körülöttünk, vagyis "bezavarunk a rádió- és egyéb hullámokba". Ezt nevezzük mi tér-idő konténernek.
De vissza a "másik"-hoz, az én Tojikámhoz. Genetikailag nem állunk rokonságban, mivel ő sváb, az én erdélyi őseim pedig nem kószáltak arrafelé, ahonnan ő költözött ide. Szeme zöld, haja mikor milyen, de többnyire barnás árnyalatú. Kábé 165 magas, testalkata a régi gömböcből lassan eléri az én botsáska-alakomat, de szerencsére viszonylag stabilan tartja a hozzám képest +10 kilót. Általában így jellemzünk egy személyt, nemde? Így csak egyetlen apróság hiányzik a leírásból: a lényeg.
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Exupéry

Nos, GH-nak, annak ellenére, hogy következetesen tagadja, hatalmas szíve van. Nem véletlenül képes az ujja köré csavarni minden gyereket, akivel találkozik (amiért néha kicsit irigy vagyok). Sok mindent kellett már átélnie, sokkal többet, mint nekem, de ő nem volt hajlandó megtörni. Erősebb, mint azt bárki hinné, és őszintén tisztelem, hogy így is képes volt virág maradni a dudva közt. Önmaga védelmére indákkal és riasztó tüskékkel vette körbe magát, és az emberek többsége csak ezt a burkot látja: a szarkasztikus humort, a lesajnáló tekintetet, a gunyorosan felhúzott szemöldököt és a nyers, gyakran bántó őszinteséget. Igen, ez is mind ő, de a sérülékenyebb részeit száz lakat alatt védi, és csakis azoknak mutat belőlük néha egyet-kettőt, akik kiérdemelték.

Bár korban én vagyok az idősebb, valamiért mégis gyakran a nővéremként tekintek rá. Nagyon szeretem őt azon a furcsa módon, ahogy nekem megy: tisztelem, felnézek rá, igyekszem megérteni és megóvni minden bajtól és mindenkitől, gondolkodás nélkül nekimennék bármekkora "kétajtós szekrénynek", aki bántani akarja (mind a 45 kilómmal, bizony). És egy kicsit félek is tőle, egyrészt mert olyan burkolatlanul tudja megmondani a véleményét, másrészt mert azon kevesek egyike, aki össze tudna törni lelkileg, ha akarna. Persze tudom, hogy ezt sosem tenné szándékosan.Sokat tűrt már el tőlem, és én is tőle, de egy barátság erről szól: eltűrjük egymás hibáit és önös érdekből megbocsátjuk azokat az apróságokat, amiket akarva-akaratlanul elkövetnek ellenünk. Egyszerű a képlet: nekem szükségem van rád és neked is rám, használjuk ki egymást! Voltak mélypontjaink, és volt egy hosszú szünetünk - amit senkinek nem kívánok -, és életem legjobb döntése volt anno feladni a büszkeségem, hogy aztán ő is megtehesse ugyanezt, mert így nem csupán csomót kötöttünk arra a bizonyos aranyfonálra, hanem acéldrótból újrafontuk.

A szeretetnek ezernyi formája létezik. Lesz még, aki belép az életembe, lesz, aki eltűnik belőle. Olyanok, akik már régóta ott vannak, és ott is maradnak a szívemben életem végéig. De van egy kis, rejtett zug, ahová ez a fekete rózsa a tüskéivel már azelőtt beköltözött, hogy rátehettem volna a Kiadó táblát. Odatelepedett, abba a fajta szeretetbe, amibe csak egyetlen személy fér bele. Én pedig, ha bárki is megpróbálná átvenni a helyét vagy kiírtani onnan, ásóval, lapáttal, vízzel és sóval esnék neki annak a gaznak.

Ő az, aki mindenhol megtalálja a humort, ott is, ahol nincs.
Ő, Toji az, akinek ha jó kedve van, bunkóbbnál bunkóbb poénokkal áraszt el.
Ő az, aki tuti akkor jön át, amikor tanulok vagy egyedül akarok lenni, vagy rossz kedvem van. Ő az, aki ilyenkor tesómmal poénkodik a besérült fejemen, én pedig elkívánom a búbánatba a cuki táskáival együtt, de ha három napig nem látom, nagyon hiányzik.

Ő az, akihez ha munka után váratlanul beugrok, valószínűleg nincs otthon, aztán meg képes letolni, hogy miért nem akkor mentem, amikor otthon volt.
Ő az, akinek a legidiótább sapka is jól áll.
Ő az, aki nem szőke, hanem világosbarna.
Ő az, aki death metalt hallgat, de a szobáját teleaggatta Hello Kitty-vel és pillangókkal.

Ő az, aki úgy főz, ahogy én soha nem fogok, és gyakran előre szól, mikor fogja megalkotni valamelyik kedvenc kajámat.
Ő az, aki úgy bírja a piát, mint egy középkori tengerész, és betintázva nekimenne bárkinek, aki csúnyán néz valamelyikünkre.
Ő az, aki ha hisztis vagyok, azt mondja: "olyan vagy, mint anyám".
Toji, aki nem ölelkezik és nem ad puszij, de ha rájön az ötperc, tömbösítve bepótolja az elmaradott öleléseket. Olyan pillanatokat ad, melyekből rossz időkben erőt meríthetek.
Végül ő az, aki három napig nem fésülködik, amikor sehová nem kell mennie.
Ő az a gyökér, akiért bármit...

Kesze-kusza kószálás - Szombati téridőkonténer

Vigyázat, nagy százalékban tömény szarkazmust, nyomokban humort és mogyorót tartalmazhat!

Jött veled a nyáár és te mindent megváltoztattáál mert a szívembe... Ó, sziasztok! :D E pillanatban 4:45 van, vasárnap hajnal. Most értem haza a 'na jó nézzünk fel' buliból, és igencsak fel vagyok még pörögve, pedig általában ilyenkor már húzom a lóbőrt. Iiigeen, minden nap. Kezdem az elején.
Kedd (vagy szerda): Tojinak (a legjobb barátnőm és tiszteletbeli tesóm, mert ugyanolyan állat tud lenni, mint én - Cofotka másért a lb-m) leesett, hogy a párjáék szombaton éjjel fellépnek a Békés-Dánfokon. És bár végletesen szereti a párját, úgy döntött, nem kíséri el a zenekart. Vagy a várható sokezer fő miatt, vagy mert én nem tudtam volna menni. Vagy is-is: úristen, tökegyedül az idegen embertömegbennnnn!!!! (O.o) én sem vállaltam volna be, de most nem ez a téma. Szóval:
Toji: Nem megyünk fel szombaton?
Én: Le vagyok égve.
Toji: Meghívlak.
Én: Mehetünk!

Szóval ezt naaagy titokban megbeszéltük. Aztán jött a csütörtök. Harmadik azonos nevű barátnőm, aki a sokéves hagyományhoz híven lejött pár napra falura a nagyszülőkhöz Nyíregyházáról/Budapestről kipihenni az orvosi vizsgaidőszakát (pihenést értsd bicikli, délutáni alvás, egész napos "laza" függönymosás, kapálááás [ikszdé...városiak]), megérdeklődte, hogy esetleg nem terveztünk-e menni valamerre buli iránt szombaton. Mondom DE, terveztünk, ha óhajtja megzavarni a téridőkonténer-duót, szívesen látjuk. Lészen rockbuli, nosztalgiaparty meg mittudoménmég, majd szétnézünk. Cofotka, téged azért nem hívtalak, mert Szergej korbácsot fonna a hátamból, ha a lebeszélt előtti hétvégén is elcsaklizlak tőle. :D
Szóval ma este felnéztünk itt putrifalván (<3), hogy mi újság a szórakozóhelyek felé. Előtte H3 (a nyíregyi) kivakolta a fejem, mert nyenyeréztem, hogy kéne valami normális profilkép fb-re, a ballagásit csak nem rakom már fel... Magamnál háromszor szebb lettem, kép nem készült (mert elfelejtettem -.-).
Kevés tojianyu-féle tojáslikőr, eső elállt, goooo...

Zúzunk az éjszakában (állatkerti útmutató)

Hoppá, közben vasárnap délután lett. A pontos idő 13:30 körül jár, túl vagyok egy eszméletlen alváson és a fogropogtató töltött paprikán, ami egész biztos az érzékeny gyomrom számára készült. Vacsorára is az lesz, halleluja XD Azt hiszem, innentől ezt a kesze-kusza írást nyilváníthatom emlékiratnak. Vissza az éjszakába, mely két és fél helyszínen, felettébb vidáman zajlott.

Első helyszín: Prehó, avagy a putri
A még szinte friss dohányzási törvény egyik következményeként az utcán több a vendég, mint az épületben. Ott a dilemma oka: alkoholizálni csak bent törvényes, dohányozni csak kint. Az egyszerű civil az út túloldaláról a következőt láthatja: minden ablakpárkány előtt különböző korú és kaliberű csoportok burkolóznak füstfelhőbe, laza felállásban. Amit a járőrök láthatnak: lazának látszani akaró szilárd sorfalak a párkányok előtt. A polcnak kikiáltott párkányokon álló folyékony halmazállapotok milyenségét a képzeletetekre bízom. ;-)




A zene 22 és 23 óra között a tűrhető és az agyontuctucolt moslék közötti skálán mozog, ezt szerencsére az egyes számú alfaj visítása néha elnyomja. Hogy miért dekkoltunk ott mégis? Egy: imádjuk a pultost. Kettő: kíváncsiak voltunk a kibontakozó jelenetre, amit ha tévéműsorhoz kéne hasonlítanom, akkor azt mondanám, hogy két argentin és egy brazil szappanopera, a Mónika és a Balázs show, illetve a Joshi bharat ütős kombója. Szereplői 15-21 év közti fiatalok, akiknek "kilóg a kapanyél a szájából" (style by Toji). Kb így írható le 10 másodpercben:
- Megcsaltam és aszonta visszacsal!
- Télleg?
- Téged akar megd..ni!
- Télleg? *.*

- Gyere cica beszélgessünk!
- Jaaj hehehe hihihi de jó meleg a kezed a fenekemen!

- Te ***********!!
- Csak aszonta mennyire szeret téged!
- Nem haragszok hogy le akarsz feküdni a pasimmal!
- Ha nem akarnék fel se jöttem vóna!

Satöbbi. Igazából olyan szinten lezsibbadtunk az IQ-harcosok klubjának műsorestjétől, hogy nem tudtuk eltitkolni, milyen színvonalon aluli, nevetséges dolognak tartjuk ezt az egészet, azt meg pláne, hogy van olyan köztük, aki a beilleszkedés érdekében a 130-as IQ-ját látszólag 90-re redukálja és hagyja elveszni a tehetségét, ezzel együtt az egész jövőjét. Toji speciel olyan hangosan röhögött a fülembe, hogy lemaradtam jó néhány érdekes mondatszerkezetről a második felvonásban (mert egyébként érdekel a nyelvészet). Ezt az alfajt, az 1. A)-t üres banánhéjon hajba kapó majomcsapatként jellemezném. A másik, az 1.  8-) alcsoport hasonló kaliberű, mindössze abban különböznek az A) alcsoporttól, hogy bent visítva és üvöltve vonaglanak a medencecsontig érő miniruhájukban tánc címén.

A kettes számú alfaj külső jegyei: vasalt haj, az orr körülbelül a hajvonalnál helyezkedik el és az ég felé irányul. Egyenruhájukhoz (anyuci-mosta cuki cucc és bélyegnyi kistáska) egyen-arckifejezést is hordanak, ami tükrözi azon világlátásukat, miszerint mindenki más egy kupac ... a csini cipedlijük talpa alatt. Jelenlétükkor, uralkodói elvonulásukkor (mert a putriba nem jönnek) minimum kötelező lenne a féltérdre ereszkedés és főhajtás, amennyiben bárkit is érdekelne ottlétük és megvető, cseppet sem úrinőhőz méltó horkantásaik (ezt az agyadig szívtad, babám). Elnevezés: páváskodó tyúk. Létszámuk azzal a nézettel terjed együtt, hogy ha anyu/apu Valaki, arra fel kell vágnod, hiszen az csak és kizárólag a te érdemed.

Harmadik alfaj: a zümmögő légy. Mint ilyen, hívatlanul jelenik meg, hiába hessented el, újra és újra rád száll, kalandozik rajtad, leütni nem tudod, és idegesítően zümmög-zizeg a füledbe. Ha efféle egyénnel futok össze, mindig örülök, hogy nem tűsarkú van rajtam, nem vagyok ugyanis biztos benne, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülés okozása után még kaphatok-e erkölcsi bizonyítványt. A lerázás érdekében bevetésre került az alattomos bordánszúrás csontos könyékkel, a szemtől szembe "boldogíts mást vagyis húzz el" típusú mondatok színes palettája, borsszpré és cipősarok kilátásba helyezése. Végső elkeseredésemben kipróbáltam az orbitális baromságok elméletet is, efféle példákkal:
- Mit keresel a táskádban fél órája?
- Öcsémet, valahol itt kell lennie.
- A fel a templomtorony felé van.
- Apakomplexusom van. Nem, még a 40 éves apád is túl fiatal.
Satöbbi. Nem és nem akart felhagyni a boldogításunkkal és azon ígéreteivel, hogy valamikor otthonunkban felkeres. Aztán megtörtént a csoda: megunta végre, és továbbindult nagyobb trágyadombot keresni, minket pedig otthagyott a putriban (style by a légy).

Nulladik helyszín: rockbuli

Mint azt megtudtuk, ez pénteken, vagyis előző nap volt esedékes. Mivel H3 az elcsomagolandó fontos dolgok közül kifelejtette, ily módon otthonhagyta az időgépét, ezt a bulit kihagytuk.

2.helyszín: nosztalgiabuliii

Mivel a színielőadás lezajlott, az üvegeink kiürültek, és a zene még mindig ergya volt, úgy döntöttünk, helyszínt váltunk, felkeressük Mityi bátyi játszóterét.
A zene hallgatáshoz, dudorászáshoz tökéletes volt, tánchoz már nem annyira. Viszont olyan jó meleg volt az étteremben. ;-) Itt futottunk össze a negyedik alfajjal: a falra festett ördöggel. Szerencsénkre nem volt teljesen ittas, ezért nem jött oda hívatlan vendégnek, harmadik alfajkodni (mivel a viszonyunk már barátiként sem jellemezhető részemről, ahhoz túl sok van a rovásán). De adott egy ötletet: elkezdtük fenemód emlegetni azokat a személyeket, akikkel szívesen összefutnánk, hátha megjelennek ők-is hirtelen-váratlan. Persze a terv nem vált be, de egy próbát megért.
Ezen a helyszínen többségében "átlagos" vendégek voltak, tehát gúnyolódás szempontjából érdektelenek. Kivéve egy-két kamionsofőr-dekoltázst, amin Toji már könnyezve visított (szerintem egyébként azért sugározta nagy intenzitással a szarkazmust aznap este, mert hiányolta a hímnemű felét, de pszt! úgysem vallaná be). Másfél- két órácska alatt el is untuk magunkat: se tánc, se műsor, repüljünk tovább.

Két és feledik helyszín: az utcán

Lényege, tartalma: lép, lép, lép, megbotlik, lép,lép, lép, hülyeséget mond és nevet, lép, lép. Ismerőssel találkozunk, megérdeklődjük, van-e valami a kiszemelt harmadik helyszínen. Nothing, nyista, semmi. A használt kifejezések (úgy mint díszb**i) nem tűrik a nyomdafestéket, ezért ezt az információcserét nem írom le. Következményeként húsz méterrel a bejárattól csináltunk egy hátraarcot, és célirányosan megindultunk az első helyszín felé.

Első helyszín: de ja vu nélkül

Áldásosan kiürült a színpad, mire odaértünk - tökegyszerre a falra festett ördöggel és társaival. Felhőtlen jókedvünkben nem igényeltük a kátrány- és nikotinfelhő jelenlétét, "holnap meggyötör" típusú innivalóink társaságában elfoglaltuk tehát mindig-üres boxunkat, és a mérföldeket javult zenét túlharsogva próbálkoztunk a verbális kommunikációval. Ez minden igyekezetünk ellenére sem sikerült, így "laza" állapotunknak és ilyenkor jelentkező késztetéseinknek engedve a jócskán kihalt tánctérre vonultunk kivonaglani és -üvölteni az esetleg bennmaradt feszültséget, egyszerre képviselve az este folyamán fellelt összes alfajt. Nesze skizó, nem semmi esettanulmányt írhatnának rólunk az agyászok. Nos, ezt az állapotot nevezzük mi kedveskedve téridőkonténernek. Közeli-távoli ismerőseink néhány hónapig (na jó, néha még ma is) fejfogással, szemtakarással, nem-velük-vagyok-nem-is-ismerem-őket arckifejezéssel reagáltak a jelenségre, mostanság vagy simán otthagynak, vagy csatlakozni próbálnak, utóbbi esetben a szerencséseket leszámítva rendszeresen melléesnek.



Végül ezt az állapotot záróráig fenntartottuk Tojival. H3 hajnal két óra körül heveny köhögőrohamainak következtében feladta. Fél háromtól összesen két, azaz kettő vendég volt a helyen: Toji és Osti (miénk volt a Prehóóóó). Aztán a no1 helyszín bezárt, megérkezett Toji párja. Ők a harmadik helyszínhez, én hazafelé vettem az irányt, az orrom alatt dudorászva, egyszerre sántítva mindkét lábamra a gyilkos cipő és ész nélküli tombolás (rocker-szerű beállítottságomhoz passzolva Fiestára, Szatmárira, Lady Gagára) következtében. Hogy őszinte legyek, most is nehézkes a normális járás (pedig azóta már hétfő reggel 10 óra)
Összefoglalva tipikus jó téridőkonténer-buli volt, minden szervrendszeri következményével együtt megérte, hogy a stressz-szintünk nullára redukálódott. Utólag bocsi, ha valaki magára ismert, ez van srácok. Persze sok olyan egyén van nálunk, aki a minimum 50%-ban normális kategóriába sorolható, de velük ezeken a helyeken nem találkozhatunk.
Ééés következő hétvégén utcabál és ózon-pusztító, gyönyörűszép tüzijáték!!!! Ha addig nem jelentkeznék, mindenkinek élményben és/vagy pihenésben gazdag augusztus 20-át kívánok, ki mit szeretne.

Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika

Akiért bármit

Sziasztok! Elöljáróban szeretném megköszönni az eddigi kommenteket, vélemény-klikkeket, megosztásokat és megtekintéseket. Nagyon-nagyon örülök nekik, mindegyik felér egy lila tasakos, tehenes csokival.
Tartozom nektek egy információval: ezt a blogot én hétfőn láttam először számítógépen, kezelőpanellel - mindennel együtt. A magyarázat egyszerű: nincs otthon internet-kapcsolatom, ennek miértjét most nem fejtem ki. Szóval hétfő délután eljártam egy ugrabugrálós táncot, ahogy megláttam az oldal statisztikáját, mindezt tapsikolva és gúvadt szemekkel - elképzelhetitek a szituációt, elég komikus lehettem.
Félreértés ne essék, az eddigi bejegyzések tőlem származnak, de kissé körülményesen kerülnek fel ide: megírom, mobilról elküldöm e-mailben valakinek, ő pedig kirakja ide Ctrl+a, Ctrl+c, Ctrl+v billentyűkombinációk használatával. Ez a valaki nem más, mint Cofotka barátnőm. Arra gondoltam, ma róla írok nektek. Jó olvasást!
Ostika

 - Cofotka, ahogy én látom -
"Barát az, aki mindent tud rólad, mégis szeret."
Nos, blogíró barátném, Cofotka pontosan ilyen: ismer és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Kevés ilyen embert ismerek.
Kapcsolatunk még az ősidőkben kezdődött, együtt vadásztunk dínókra. Á, nem. Gyermeki szívem teljes erejével utáltam. Oka csak az én fejemben létezett - "ellopta" a legjobb barátnőmet. Zárójel: érdekes módon minden mai baráttal így indult a kapcsolatom, de vissza Cofotkához. Ellenszenves volt a fonott copfja, a vézna alakja, a beszéde, a fogszabályzója. Ez később "elviselem" szintig enyhült. A középiskolás időkre nem igazán emlékszem, talán néha találkoztunk, beszélgettünk, buliztunk egyet és viszlát. El sem tudom képzelni, milyen magányos lehetett. Talán csak én lettem volna neki, ha lettem volna. De igazából csak olyankor kerestem meg, ha szükségem volt valakire. Ezt utólag szörnyen bánom, illetve azt is, hogy azóta sem kértem tőle bocsánatot ezért, pedig megérdemelné. Hogy miért? Mert ő egy angyal, szárnyakkal, glóriával és tiszta, naiv lélekkel. Pont, mint egy kisgyermek.
Ha örül valaminek, idióta hangot hallat kétvonalas C magasságban, azt ismételgeti "dejó! DEJÓ!!" és bordaropogtató ölelésben részesíti, vagy fulladásközeli állapotig szorongatja azt, aki éppen mellette van. Amikor ilyenkor a közelében vagyok, a fülemig ér a szám, még ha nincs is jó kedvem aznap, vagy teszem azt, hétfő.
Ha szomorú, sír. Ilyenkor beborul körülötte a világ, és azon zakatol az agyam, hogy tehetném jobb kedvűvé.
Úgy vélem, ő bárkit képes a szívébe zárni, azt is, aki nem érdemli meg. Önzetlenül segít mindig, mindenkinek. Megbocsát, akármit is mondok vagy teszek. Rengeteget ad, és még csak nem is tudja. Azon kevesek közé tartozik, akiknél az ilyesmi alapreflex.
Na persze, képes az ember agyára menni (mint én). Betegesen kíváncsi tud lenni (bár én jobban), és némi alkohol hatására (értsd: fél üveg sör) éktelenül hangos: visítva kacag, nyekeregve méltatlankodik, értetlenkedik, és ezzel 50 méteres körzetben mindenkit fel tud idegesíteni. Kisebbségi komplexusos és tele van kételyekkel magával kapcsolatban, pedig hihetetlenül kreatív, és sok mindenre képes lenne, ha bízna magában és nem másokhoz mérné magát. Bizony Cofotka, ne is tagadd! :D
Épp ezért / ennek ellenére elmondhatatlanul szeretem. Jó ember és csodálatos barát. Ha lenne két rántott husim, az egyiket neki adnám, és ilyet kevés emberre mondok, lévén alapvetően önző teremtés, kajában meg főleg.
Ha igaz, és egyszer majd oda jutok, ő lesz az egyik, akit megköszönök valami felsőbb hatalomnak. A másikról csak akkor írok, ha érdekel titeket.
Olvassatok Cofotkát, szerintem megéri! http://cofotka.blogger.hu/
 Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika