Az a másik

Volt egy kérdés az Akiért bármit I. alatt. Egy hete megszületett a MÁSIK jellemzése, de egyéb elfoglaltságaim miatt (úgy mint munka, nyelvvizsga) csak most került bepötyögésre. Kicsit szépirodalmi, kicsit szlenges. Kicsit nyálas, picit humoros. Átlagos leíró fogalmazás, meg nem is. Ellentétes, mégsem az. Ez ő.

Enjoy! Ostika

Láttatok már fekete rózsát? Úgy értem, igazi, élő, élettől lüktető fekete rózsát? Én nem. De el tudom képzelni, milyen lehet.
Az én képzeletemben ez a növény hasonló a vadrózsához. Tele van ággal-boggal és éles tüskékkel, hogy véletlenül se férhessünk hozzá magához a virágzathoz, melyből majd a gyógyhatású termés lesz. Ám ha türelemmel, rengeteg türelemmel óvatosan, egyenként fejted szét a durva gallyakat, eltűrve egy-két apró sérülést, előbb-utóbb eljutsz a lényegig, amit a riasztó külső próbál elrejteni.

Ilyen nekem az a lány, aki a világon a legtöbbet jelenti a számomra. Félreértés ne essék, nincsenek homoszexuális hajlamaim, bár kettőnkre nézve rengetegen kételkednek ebben, mert nem értik a köztünk lévő kapcsolatot. Pedig szerintem végtelenül egyszerű: egymás inverzei vagyunk bizonyos szempontból. Tökéletesen egyformák, mégis teljesen különbözőek. Még a nevünk is egyezik, bár sem egy bizonyos virághoz nem hasonlítunk, sem olyan korán nem szeretünk kimászni az ágyból.

Viszont, ha belegondolok, az Aurora Borealis, azaz az északi fény jellemzői kissé elferdítve ugyan, de illenek ránk, ha együtt jön ránk az agymenés. Olyankor ugyanis kő kövön, ember épeszűen nem marad körülöttünk, vagyis "bezavarunk a rádió- és egyéb hullámokba". Ezt nevezzük mi tér-idő konténernek.
De vissza a "másik"-hoz, az én Tojikámhoz. Genetikailag nem állunk rokonságban, mivel ő sváb, az én erdélyi őseim pedig nem kószáltak arrafelé, ahonnan ő költözött ide. Szeme zöld, haja mikor milyen, de többnyire barnás árnyalatú. Kábé 165 magas, testalkata a régi gömböcből lassan eléri az én botsáska-alakomat, de szerencsére viszonylag stabilan tartja a hozzám képest +10 kilót. Általában így jellemzünk egy személyt, nemde? Így csak egyetlen apróság hiányzik a leírásból: a lényeg.
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Exupéry

Nos, GH-nak, annak ellenére, hogy következetesen tagadja, hatalmas szíve van. Nem véletlenül képes az ujja köré csavarni minden gyereket, akivel találkozik (amiért néha kicsit irigy vagyok). Sok mindent kellett már átélnie, sokkal többet, mint nekem, de ő nem volt hajlandó megtörni. Erősebb, mint azt bárki hinné, és őszintén tisztelem, hogy így is képes volt virág maradni a dudva közt. Önmaga védelmére indákkal és riasztó tüskékkel vette körbe magát, és az emberek többsége csak ezt a burkot látja: a szarkasztikus humort, a lesajnáló tekintetet, a gunyorosan felhúzott szemöldököt és a nyers, gyakran bántó őszinteséget. Igen, ez is mind ő, de a sérülékenyebb részeit száz lakat alatt védi, és csakis azoknak mutat belőlük néha egyet-kettőt, akik kiérdemelték.

Bár korban én vagyok az idősebb, valamiért mégis gyakran a nővéremként tekintek rá. Nagyon szeretem őt azon a furcsa módon, ahogy nekem megy: tisztelem, felnézek rá, igyekszem megérteni és megóvni minden bajtól és mindenkitől, gondolkodás nélkül nekimennék bármekkora "kétajtós szekrénynek", aki bántani akarja (mind a 45 kilómmal, bizony). És egy kicsit félek is tőle, egyrészt mert olyan burkolatlanul tudja megmondani a véleményét, másrészt mert azon kevesek egyike, aki össze tudna törni lelkileg, ha akarna. Persze tudom, hogy ezt sosem tenné szándékosan.Sokat tűrt már el tőlem, és én is tőle, de egy barátság erről szól: eltűrjük egymás hibáit és önös érdekből megbocsátjuk azokat az apróságokat, amiket akarva-akaratlanul elkövetnek ellenünk. Egyszerű a képlet: nekem szükségem van rád és neked is rám, használjuk ki egymást! Voltak mélypontjaink, és volt egy hosszú szünetünk - amit senkinek nem kívánok -, és életem legjobb döntése volt anno feladni a büszkeségem, hogy aztán ő is megtehesse ugyanezt, mert így nem csupán csomót kötöttünk arra a bizonyos aranyfonálra, hanem acéldrótból újrafontuk.

A szeretetnek ezernyi formája létezik. Lesz még, aki belép az életembe, lesz, aki eltűnik belőle. Olyanok, akik már régóta ott vannak, és ott is maradnak a szívemben életem végéig. De van egy kis, rejtett zug, ahová ez a fekete rózsa a tüskéivel már azelőtt beköltözött, hogy rátehettem volna a Kiadó táblát. Odatelepedett, abba a fajta szeretetbe, amibe csak egyetlen személy fér bele. Én pedig, ha bárki is megpróbálná átvenni a helyét vagy kiírtani onnan, ásóval, lapáttal, vízzel és sóval esnék neki annak a gaznak.

Ő az, aki mindenhol megtalálja a humort, ott is, ahol nincs.
Ő, Toji az, akinek ha jó kedve van, bunkóbbnál bunkóbb poénokkal áraszt el.
Ő az, aki tuti akkor jön át, amikor tanulok vagy egyedül akarok lenni, vagy rossz kedvem van. Ő az, aki ilyenkor tesómmal poénkodik a besérült fejemen, én pedig elkívánom a búbánatba a cuki táskáival együtt, de ha három napig nem látom, nagyon hiányzik.

Ő az, akihez ha munka után váratlanul beugrok, valószínűleg nincs otthon, aztán meg képes letolni, hogy miért nem akkor mentem, amikor otthon volt.
Ő az, akinek a legidiótább sapka is jól áll.
Ő az, aki nem szőke, hanem világosbarna.
Ő az, aki death metalt hallgat, de a szobáját teleaggatta Hello Kitty-vel és pillangókkal.

Ő az, aki úgy főz, ahogy én soha nem fogok, és gyakran előre szól, mikor fogja megalkotni valamelyik kedvenc kajámat.
Ő az, aki úgy bírja a piát, mint egy középkori tengerész, és betintázva nekimenne bárkinek, aki csúnyán néz valamelyikünkre.
Ő az, aki ha hisztis vagyok, azt mondja: "olyan vagy, mint anyám".
Toji, aki nem ölelkezik és nem ad puszij, de ha rájön az ötperc, tömbösítve bepótolja az elmaradott öleléseket. Olyan pillanatokat ad, melyekből rossz időkben erőt meríthetek.
Végül ő az, aki három napig nem fésülködik, amikor sehová nem kell mennie.
Ő az a gyökér, akiért bármit...