2012. augusztus 14., kedd

Kesze-kusza kószálás - Szombati téridőkonténer



Vigyázat, nagy százalékban tömény szarkazmust, nyomokban humort és mogyorót tartalmazhat!





Jött veled a nyáár és te mindent megváltoztattáál mert a szívembe... Ó, sziasztok! :D E pillanatban 4:45 van, vasárnap hajnal. Most értem haza a 'na jó nézzünk fel' buliból, és igencsak fel vagyok még pörögve, pedig általában ilyenkor már húzom a lóbőrt. Iiigeen, minden nap. Kezdem az elején.
Kedd (vagy szerda): Tojinak (a legjobb barátnőm és tiszteletbeli tesóm, mert ugyanolyan állat tud lenni, mint én - Cofotka másért a lb-m) leesett, hogy a párjáék szombaton éjjel fellépnek a Békés-Dánfokon. És bár végletesen szereti a párját, úgy döntött, nem kíséri el a zenekart. Vagy a várható sokezer fő miatt, vagy mert én nem tudtam volna menni. Vagy is-is: úristen, tökegyedül az idegen embertömegbennnnn!!!! (O.o) én sem vállaltam volna be, de most nem ez a téma. Szóval:
Toji: Nem megyünk fel szombaton?
Én: Le vagyok égve.
Toji: Meghívlak.
Én: Mehetünk!

Szóval ezt naaagy titokban megbeszéltük. Aztán jött a csütörtök. Harmadik azonos nevű barátnőm, aki a sokéves hagyományhoz híven lejött pár napra falura a nagyszülőkhöz Nyíregyházáról/Budapestről kipihenni az orvosi vizsgaidőszakát (pihenést értsd bicikli, délutáni alvás, egész napos "laza" függönymosás, kapálááás [ikszdé...városiak]), megérdeklődte, hogy esetleg nem terveztünk-e menni valamerre buli iránt szombaton. Mondom DE, terveztünk, ha óhajtja megzavarni a téridőkonténer-duót, szívesen látjuk. Lészen rockbuli, nosztalgiaparty meg mittudoménmég, majd szétnézünk. Cofotka, téged azért nem hívtalak, mert Szergej korbácsot fonna a hátamból, ha a lebeszélt előtti hétvégén is elcsaklizlak tőle. :D
Szóval ma este felnéztünk itt putrifalván (<3), hogy mi újság a szórakozóhelyek felé. Előtte H3 (a nyíregyi) kivakolta a fejem, mert nyenyeréztem, hogy kéne valami normális profilkép fb-re, a ballagásit csak nem rakom már fel... Magamnál háromszor szebb lettem, kép nem készült (mert elfelejtettem -.-).
Kevés tojianyu-féle tojáslikőr, eső elállt, goooo...




Zúzunk az éjszakában (állatkerti útmutató)


Hoppá, közben vasárnap délután lett. A pontos idő 13:30 körül jár, túl vagyok egy eszméletlen alváson és a fogropogtató töltött paprikán, ami egész biztos az érzékeny gyomrom számára készült. Vacsorára is az lesz, halleluja XD Azt hiszem, innentől ezt a kesze-kusza írást nyilváníthatom emlékiratnak. Vissza az éjszakába, mely két és fél helyszínen, felettébb vidáman zajlott.

Első helyszín: Prehó, avagy a putri
A még szinte friss dohányzási törvény egyik következményeként az utcán több a vendég, mint az épületben. Ott a dilemma oka: alkoholizálni csak bent törvényes, dohányozni csak kint. Az egyszerű civil az út túloldaláról a következőt láthatja: minden ablakpárkány előtt különböző korú és kaliberű csoportok burkolóznak füstfelhőbe, laza felállásban. Amit a járőrök láthatnak: lazának látszani akaró szilárd sorfalak a párkányok előtt. A polcnak kikiáltott párkányokon álló folyékony halmazállapotok milyenségét a képzeletetekre bízom. ;-)




A zene 22 és 23 óra között a tűrhető és az agyontuctucolt moslék közötti skálán mozog, ezt szerencsére az egyes számú alfaj visítása néha elnyomja. Hogy miért dekkoltunk ott mégis? Egy: imádjuk a pultost. Kettő: kíváncsiak voltunk a kibontakozó jelenetre, amit ha tévéműsorhoz kéne hasonlítanom, akkor azt mondanám, hogy két argentin és egy brazil szappanopera, a Mónika és a Balázs show, illetve a Joshi bharat ütős kombója. Szereplői 15-21 év közti fiatalok, akiknek "kilóg a kapanyél a szájából" (style by Toji). Kb így írható le 10 másodpercben:
- Megcsaltam és aszonta visszacsal!
- Télleg?
- Téged akar megd..ni!
- Télleg? *.*

- Gyere cica beszélgessünk!
- Jaaj hehehe hihihi de jó meleg a kezed a fenekemen!

- Te ***********!!
- Csak aszonta mennyire szeret téged!
- Nem haragszok hogy le akarsz feküdni a pasimmal!
- Ha nem akarnék fel se jöttem vóna!

Satöbbi. Igazából olyan szinten lezsibbadtunk az IQ-harcosok klubjának műsorestjétől, hogy nem tudtuk eltitkolni, milyen színvonalon aluli, nevetséges dolognak tartjuk ezt az egészet, azt meg pláne, hogy van olyan köztük, aki a beilleszkedés érdekében a 130-as IQ-ját látszólag 90-re redukálja és hagyja elveszni a tehetségét, ezzel együtt az egész jövőjét. Toji speciel olyan hangosan röhögött a fülembe, hogy lemaradtam jó néhány érdekes mondatszerkezetről a második felvonásban (mert egyébként érdekel a nyelvészet). Ezt az alfajt, az 1. A)-t üres banánhéjon hajba kapó majomcsapatként jellemezném. A másik, az 1.  8-) alcsoport hasonló kaliberű, mindössze abban különböznek az A) alcsoporttól, hogy bent visítva és üvöltve vonaglanak a medencecsontig érő miniruhájukban tánc címén.

A kettes számú alfaj külső jegyei: vasalt haj, az orr körülbelül a hajvonalnál helyezkedik el és az ég felé irányul. Egyenruhájukhoz (anyuci-mosta cuki cucc és bélyegnyi kistáska) egyen-arckifejezést is hordanak, ami tükrözi azon világlátásukat, miszerint mindenki más egy kupac ... a csini cipedlijük talpa alatt. Jelenlétükkor, uralkodói elvonulásukkor (mert a putriba nem jönnek) minimum kötelező lenne a féltérdre ereszkedés és főhajtás, amennyiben bárkit is érdekelne ottlétük és megvető, cseppet sem úrinőhőz méltó horkantásaik (ezt az agyadig szívtad, babám). Elnevezés: páváskodó tyúk. Létszámuk azzal a nézettel terjed együtt, hogy ha anyu/apu Valaki, arra fel kell vágnod, hiszen az csak és kizárólag a te érdemed.

Harmadik alfaj: a zümmögő légy. Mint ilyen, hívatlanul jelenik meg, hiába hessented el, újra és újra rád száll, kalandozik rajtad, leütni nem tudod, és idegesítően zümmög-zizeg a füledbe. Ha efféle egyénnel futok össze, mindig örülök, hogy nem tűsarkú van rajtam, nem vagyok ugyanis biztos benne, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülés okozása után még kaphatok-e erkölcsi bizonyítványt. A lerázás érdekében bevetésre került az alattomos bordánszúrás csontos könyékkel, a szemtől szembe "boldogíts mást vagyis húzz el" típusú mondatok színes palettája, borsszpré és cipősarok kilátásba helyezése. Végső elkeseredésemben kipróbáltam az orbitális baromságok elméletet is, efféle példákkal:
- Mit keresel a táskádban fél órája?
- Öcsémet, valahol itt kell lennie.
- A fel a templomtorony felé van.
- Apakomplexusom van. Nem, még a 40 éves apád is túl fiatal.
Satöbbi. Nem és nem akart felhagyni a boldogításunkkal és azon ígéreteivel, hogy valamikor otthonunkban felkeres. Aztán megtörtént a csoda: megunta végre, és továbbindult nagyobb trágyadombot keresni, minket pedig otthagyott a putriban (style by a légy).




Nulladik helyszín: rockbuli

Mint azt megtudtuk, ez pénteken, vagyis előző nap volt esedékes. Mivel H3 az elcsomagolandó fontos dolgok közül kifelejtette, ily módon otthonhagyta az időgépét, ezt a bulit kihagytuk.




2.helyszín: nosztalgiabuliii

Mivel a színielőadás lezajlott, az üvegeink kiürültek, és a zene még mindig ergya volt, úgy döntöttünk, helyszínt váltunk, felkeressük Mityi bátyi játszóterét.
A zene hallgatáshoz, dudorászáshoz tökéletes volt, tánchoz már nem annyira. Viszont olyan jó meleg volt az étteremben. ;-) Itt futottunk össze a negyedik alfajjal: a falra festett ördöggel. Szerencsénkre nem volt teljesen ittas, ezért nem jött oda hívatlan vendégnek, harmadik alfajkodni (mivel a viszonyunk már barátiként sem jellemezhető részemről, ahhoz túl sok van a rovásán). De adott egy ötletet: elkezdtük fenemód emlegetni azokat a személyeket, akikkel szívesen összefutnánk, hátha megjelennek ők-is hirtelen-váratlan. Persze a terv nem vált be, de egy próbát megért.
Ezen a helyszínen többségében "átlagos" vendégek voltak, tehát gúnyolódás szempontjából érdektelenek. Kivéve egy-két kamionsofőr-dekoltázst, amin Toji már könnyezve visított (szerintem egyébként azért sugározta nagy intenzitással a szarkazmust aznap este, mert hiányolta a hímnemű felét, de pszt! úgysem vallaná be). Másfél- két órácska alatt el is untuk magunkat: se tánc, se műsor, repüljünk tovább.


Két és feledik helyszín: az utcán

Lényege, tartalma: lép, lép, lép, megbotlik, lép,lép, lép, hülyeséget mond és nevet, lép, lép. Ismerőssel találkozunk, megérdeklődjük, van-e valami a kiszemelt harmadik helyszínen. Nothing, nyista, semmi. A használt kifejezések (úgy mint díszb**i) nem tűrik a nyomdafestéket, ezért ezt az információcserét nem írom le. Következményeként húsz méterrel a bejárattól csináltunk egy hátraarcot, és célirányosan megindultunk az első helyszín felé.




Első helyszín: de ja vu nélkül

Áldásosan kiürült a színpad, mire odaértünk - tökegyszerre a falra festett ördöggel és társaival. Felhőtlen jókedvünkben nem igényeltük a kátrány- és nikotinfelhő jelenlétét, "holnap meggyötör" típusú innivalóink társaságában elfoglaltuk tehát mindig-üres boxunkat, és a mérföldeket javult zenét túlharsogva próbálkoztunk a verbális kommunikációval. Ez minden igyekezetünk ellenére sem sikerült, így "laza" állapotunknak és ilyenkor jelentkező késztetéseinknek engedve a jócskán kihalt tánctérre vonultunk kivonaglani és -üvölteni az esetleg bennmaradt feszültséget, egyszerre képviselve az este folyamán fellelt összes alfajt. Nesze skizó, nem semmi esettanulmányt írhatnának rólunk az agyászok. Nos, ezt az állapotot nevezzük mi kedveskedve téridőkonténernek. Közeli-távoli ismerőseink néhány hónapig (na jó, néha még ma is) fejfogással, szemtakarással, nem-velük-vagyok-nem-is-ismerem-őket arckifejezéssel reagáltak a jelenségre, mostanság vagy simán otthagynak, vagy csatlakozni próbálnak, utóbbi esetben a szerencséseket leszámítva rendszeresen melléesnek.



Végül ezt az állapotot záróráig fenntartottuk Tojival. H3 hajnal két óra körül heveny köhögőrohamainak következtében feladta. Fél háromtól összesen két, azaz kettő vendég volt a helyen: Toji és Osti (miénk volt a Prehóóóó). Aztán a no1 helyszín bezárt, megérkezett Toji párja. Ők a harmadik helyszínhez, én hazafelé vettem az irányt, az orrom alatt dudorászva, egyszerre sántítva mindkét lábamra a gyilkos cipő és ész nélküli tombolás (rocker-szerű beállítottságomhoz passzolva Fiestára, Szatmárira, Lady Gagára) következtében. Hogy őszinte legyek, most is nehézkes a normális járás (pedig azóta már hétfő reggel 10 óra)
Összefoglalva tipikus jó téridőkonténer-buli volt, minden szervrendszeri következményével együtt megérte, hogy a stressz-szintünk nullára redukálódott. Utólag bocsi, ha valaki magára ismert, ez van srácok. Persze sok olyan egyén van nálunk, aki a minimum 50%-ban normális kategóriába sorolható, de velük ezeken a helyeken nem találkozhatunk.
Ééés következő hétvégén utcabál és ózon-pusztító, gyönyörűszép tüzijáték!!!! Ha addig nem jelentkeznék, mindenkinek élményben és/vagy pihenésben gazdag augusztus 20-át kívánok, ki mit szeretne.

Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika

2012. augusztus 10., péntek

Sántító epigramma Cofotka pénztárcájához kézimeccs közben



Könnyű kis szütyi voltál, benned irattal, pénzzel
Jártam mindig, ha dolgom volt valahol
Bolt kosarából elvesztél, elemeltek, nem vagy
Álmodom, hogy hazajutsz, kell, ami benned volt.


Janus Pannonius: Pannónia dicséretére, ezt hasonlóan kell mondani, időmértékesen írtam, csak egy helyen sántít a forma, mert tá-ti-ti helyett tá-tá van. Szabályszegő vok :D Amúgy az epigramma eredetileg sírfelirat volt, csattanóval a végén.


18:21 a svédek javára, HAJRÁ MAGYAROK!!



2012. augusztus 8., szerda

...



Sziasztok!

Itt megint én. Majd' egy hetes hallgatásom oka a válság, és hogy elmúlt az ihletettségem. Akárhogy próbáltam, egy sort sem tudtam írni csütörtök óta, semmiről. De tegnap este talán véget ért a válság, elkapott a fantázia szele. A következő részlet egy olyan kontárkodásból származik, ami talán egyszer majd egy nagyobb lélegzetű fércmunkává növi ki magát (de valószínűbb, hogy szombatra elfogy a lendület, és félbehagyva kuporog majd a szekrény tetején évekig, mint hasonszőrű társai).
Hihetetlen módon ez a részlet az éjszakáról szól, és talán segít megérteni, miért írok annyit erről a napszakról. Kommentet, véleményt szívesen fogadok. Jó "szórakozást"!
Ostika




- Mindig ilyen?
Sóhajtottam, csak mert jól esett.
- Dehogy. Ezért lehetnek sokfélék annak ellenére, hogy ugyanarról a jelenségről szólnak. Sok dologtól függ, de főleg: mit érzel, mire vágysz. Hogy milyennek tudod és milyennek akarod látni. Van, akinek az éjszakáról csak az jut eszébe, hogy fel kell kapcsolnia a lámpát. A csillagokról a magfúzió, a Holdról a keringési pályák, forgástengelyek. Én olyan elfuserált ember vagyok, aki csodát és mesét akar látni még ott is, ahol nincs. Ott van persze a képzelőerő, amiből ehhez szükséges egy jókora adag. Szerintem én az enyémért kétszer is sorba álltam, ennek néha örülök, néha nem. Azt hiszem, ennyi az egész. Ha elengedem magam, fényes délben is odavarázsolhatom a csillagokat, mesét szőhetek köréjük. Őket felidézve olyan hangokat és érzéseket jeleníthetek meg és élhetek újra, amilyeneket csak akarok. Persze az sem mellékes, hogy addig sem kell érzékelnem a vérkötelékem némely tagjait. Ezeket a dolgokat aztán vagy át tudom adni másoknak, vagy nem. Kiváltságosnak érzem magam és boldog vagyok néhány percre, ha sikerül. Mint te, ha végre befogom a számat.
És befogtam, ami meglepően nehéz, ha egyszer elkezdek beszélni.

Ennyi lett volna, remélem volt, akinek tetszett. Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika

2012. augusztus 2., csütörtök

Kettőben az egy

Nyugtató

Szem becsuk. Éjszaka van. Felnézel az égre. Csillagok, kavargó fátyolfelhők, telihold. A közeli fán levelibéka énekel, dalát tücsökzenekar cirpelése kíséri. Hangos, de nem bántó zaj. Hűvös, enyhe szellő simogat megnyugtatón. A távolban néhány kutya üdvözli az ég nagy kerek sajtját. Mély levegőt veszel, érzed az éjszaka nyíló virágok édes illatát. Megnyugszol. Úgy érzed, bármivel meg tudsz birkózni. Bármivel.







Éjtitok

Augusztusi szép éjszakán
Csillagok s a Hold néz le rám
Éj szövetén átszűrődve
Drágakőként tündökölve
Fényük alatt hanyadt fekszem:
Világítsák át a lelkem
Minden mérget űzzenek ki
Ne fájjon már senki, semmi
Csillagsátor leple alatt
Elsuttogom bánatomat
Csillag hallja, Hold néz le rám
Könnyű augusztus-éjszakán

Elmondom, hogy az bánt engem,
nem mondhatom el nekik sem:
Éjsátornak fejem felett -
Továbbadhatják a szelek
Elmondom a csillagoknak
Az égen az öreg Holdnak
Hogy csak ez fáj igen nagyon:
Nem sírhatom el bánatom

Csillagfáklyák felvillannak teliholdnak válaszolnak
Fényük-hangjuk lelkemben zúg
-Repülj bánat, menj mélabú!
Ne engedd, hogy sirám öljön!
Lelkedben egy világ nőjön:
Otthona lesz mindenkinek
Kit szeretsz és kik szeretnek
Figyelj oda, vedd azt észre
Szép az élet s téged éltet
Örülj annak, ami most van
Jön, mit neked írtak hajdan.

-Hess mélabú, menj hát bánat
Adj helyet az új világnak
Mi már épül szívem mélyén
Aki kéri, mind belefér
Elég volt a búból-bajból
A háborgó, csúf hangokból
Tűnjenek el mind egy szálig!
Jön majd, ha kell, az a másik...
Augusztusi szép éjszakán
Csillagok s a Hold néz le rám
Gyönyörködve néma csendben
Immár könnyű lépteimben.

2012. augusztus 1., szerda

Akiért bármit

Sziasztok! Elöljáróban szeretném megköszönni az eddigi kommenteket, vélemény-klikkeket, megosztásokat és megtekintéseket. Nagyon-nagyon örülök nekik, mindegyik felér egy lila tasakos, tehenes csokival.
Tartozom nektek egy információval: ezt a blogot én hétfőn láttam először számítógépen, kezelőpanellel - mindennel együtt. A magyarázat egyszerű: nincs otthon internet-kapcsolatom, ennek miértjét most nem fejtem ki. Szóval hétfő délután eljártam egy ugrabugrálós táncot, ahogy megláttam az oldal statisztikáját, mindezt tapsikolva és gúvadt szemekkel - elképzelhetitek a szituációt, elég komikus lehettem.
Félreértés ne essék, az eddigi bejegyzések tőlem származnak, de kissé körülményesen kerülnek fel ide: megírom, mobilról elküldöm e-mailben valakinek, ő pedig kirakja ide Ctrl+a, Ctrl+c, Ctrl+v billentyűkombinációk használatával. Ez a valaki nem más, mint Cofotka barátnőm. Arra gondoltam, ma róla írok nektek. Jó olvasást!
Ostika

 - Cofotka, ahogy én látom -
"Barát az, aki mindent tud rólad, mégis szeret."
Nos, blogíró barátném, Cofotka pontosan ilyen: ismer és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Kevés ilyen embert ismerek.
Kapcsolatunk még az ősidőkben kezdődött, együtt vadásztunk dínókra. Á, nem. Gyermeki szívem teljes erejével utáltam. Oka csak az én fejemben létezett - "ellopta" a legjobb barátnőmet. Zárójel: érdekes módon minden mai baráttal így indult a kapcsolatom, de vissza Cofotkához. Ellenszenves volt a fonott copfja, a vézna alakja, a beszéde, a fogszabályzója. Ez később "elviselem" szintig enyhült. A középiskolás időkre nem igazán emlékszem, talán néha találkoztunk, beszélgettünk, buliztunk egyet és viszlát. El sem tudom képzelni, milyen magányos lehetett. Talán csak én lettem volna neki, ha lettem volna. De igazából csak olyankor kerestem meg, ha szükségem volt valakire. Ezt utólag szörnyen bánom, illetve azt is, hogy azóta sem kértem tőle bocsánatot ezért, pedig megérdemelné. Hogy miért? Mert ő egy angyal, szárnyakkal, glóriával és tiszta, naiv lélekkel. Pont, mint egy kisgyermek.
Ha örül valaminek, idióta hangot hallat kétvonalas C magasságban, azt ismételgeti "dejó! DEJÓ!!" és bordaropogtató ölelésben részesíti, vagy fulladásközeli állapotig szorongatja azt, aki éppen mellette van. Amikor ilyenkor a közelében vagyok, a fülemig ér a szám, még ha nincs is jó kedvem aznap, vagy teszem azt, hétfő.
Ha szomorú, sír. Ilyenkor beborul körülötte a világ, és azon zakatol az agyam, hogy tehetném jobb kedvűvé.
Úgy vélem, ő bárkit képes a szívébe zárni, azt is, aki nem érdemli meg. Önzetlenül segít mindig, mindenkinek. Megbocsát, akármit is mondok vagy teszek. Rengeteget ad, és még csak nem is tudja. Azon kevesek közé tartozik, akiknél az ilyesmi alapreflex.
Na persze, képes az ember agyára menni (mint én). Betegesen kíváncsi tud lenni (bár én jobban), és némi alkohol hatására (értsd: fél üveg sör) éktelenül hangos: visítva kacag, nyekeregve méltatlankodik, értetlenkedik, és ezzel 50 méteres körzetben mindenkit fel tud idegesíteni. Kisebbségi komplexusos és tele van kételyekkel magával kapcsolatban, pedig hihetetlenül kreatív, és sok mindenre képes lenne, ha bízna magában és nem másokhoz mérné magát. Bizony Cofotka, ne is tagadd! :D
Épp ezért / ennek ellenére elmondhatatlanul szeretem. Jó ember és csodálatos barát. Ha lenne két rántott husim, az egyiket neki adnám, és ilyet kevés emberre mondok, lévén alapvetően önző teremtés, kajában meg főleg.
Ha igaz, és egyszer majd oda jutok, ő lesz az egyik, akit megköszönök valami felsőbb hatalomnak. A másikról csak akkor írok, ha érdekel titeket.
Olvassatok Cofotkát, szerintem megéri! http://cofotka.blogger.hu/
 Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika