Kettőben az egy

Nyugtató

Szem becsuk. Éjszaka van. Felnézel az égre. Csillagok, kavargó fátyolfelhők, telihold. A közeli fán levelibéka énekel, dalát tücsökzenekar cirpelése kíséri. Hangos, de nem bántó zaj. Hűvös, enyhe szellő simogat megnyugtatón. A távolban néhány kutya üdvözli az ég nagy kerek sajtját. Mély levegőt veszel, érzed az éjszaka nyíló virágok édes illatát. Megnyugszol. Úgy érzed, bármivel meg tudsz birkózni. Bármivel.







Éjtitok

Augusztusi szép éjszakán
Csillagok s a Hold néz le rám
Éj szövetén átszűrődve
Drágakőként tündökölve
Fényük alatt hanyadt fekszem:
Világítsák át a lelkem
Minden mérget űzzenek ki
Ne fájjon már senki, semmi
Csillagsátor leple alatt
Elsuttogom bánatomat
Csillag hallja, Hold néz le rám
Könnyű augusztus-éjszakán

Elmondom, hogy az bánt engem,
nem mondhatom el nekik sem:
Éjsátornak fejem felett -
Továbbadhatják a szelek
Elmondom a csillagoknak
Az égen az öreg Holdnak
Hogy csak ez fáj igen nagyon:
Nem sírhatom el bánatom

Csillagfáklyák felvillannak teliholdnak válaszolnak
Fényük-hangjuk lelkemben zúg
-Repülj bánat, menj mélabú!
Ne engedd, hogy sirám öljön!
Lelkedben egy világ nőjön:
Otthona lesz mindenkinek
Kit szeretsz és kik szeretnek
Figyelj oda, vedd azt észre
Szép az élet s téged éltet
Örülj annak, ami most van
Jön, mit neked írtak hajdan.

-Hess mélabú, menj hát bánat
Adj helyet az új világnak
Mi már épül szívem mélyén
Aki kéri, mind belefér
Elég volt a búból-bajból
A háborgó, csúf hangokból
Tűnjenek el mind egy szálig!
Jön majd, ha kell, az a másik...
Augusztusi szép éjszakán
Csillagok s a Hold néz le rám
Gyönyörködve néma csendben
Immár könnyű lépteimben.