Mi jön már megint

12 nap, hozzávetőlegesen 288 óra telt el eddig az évből. Mit ne mondjak, eddig érdekesen telt.
Jó hír: hetedikén (végre) vettem határidőnaplót. Szép méregzöld borítású, négyféle mininaptár van benne a napló rész előtt, tökéletes egy olyan penge memóriájú egyénnek, mint én, és egy ezresbe sem került. Már ostikásítani is kezdtem, íme a pofázmánya:

Van egy olyan érzésem, hogy érdekes és eseménydús év elé nézünk.

Elsején, hogy kitöltsem egyedülálló, halál izgalmas óráimat, belevágtam a francia elsajátításába. Ezt a drága nyelvet két szóval tudom immár jellemezni: de ge*iiiii! Öregem, ha ezt meg tudod tanulni, bármelyik nyelvet simán meg tudod tanulni. Ezzel egyidejűleg rászoktam a zabálásra. Kábé napi 14 órán keresztül tömöm a fejem, és nem híztam egy nyamvadt kilót sem (ha valakinek van hízókúrás tippje egy lusta dög számára, repesve várom).
Vettem egy cuki csizmát, kíváncsi vagyok, ez a tűsarkú milyen becenevet kap majd a 'mamutfanszőr' elnevezésű után. Egyébiránt a szuperaranyos külső mellett nemigen nyílt még módom betörni így a márciust idéző időjárásban, de rohadjak meg, ha hétfőn nem abban megyek dolgozni, akármilyen áldás jön ebből a takonyszürke égboltból.
Aztán továbbra is nyaggatnak minket a kommunális adóval, holott a járdán száraz időben is életveszély végigmenni, csatornázást már harmadik éve csinálják (úgy vagyunk vele, mint fővárosunk a négyes metróval), a szemetet is elviszik hébe-hóba, ha épp nem javítják a kukáskocsit.

Mi van még... Ja, hetedikén kezdődött az oskola, egyelőre nem tudni, meghosszabbítják-e a szerződésem, január 1. óta ugyebár nem az igazgató dönt az ilyen ügyekben, hanem a járás, tankerület, de jó ez az államosítás ilyenkor. Szóval csak nevelem-okítom a gyerkőcöket, mintha hobbiból tenném, míg ki nem mondja a főnökség, hogy pá-pá. Bár (egyébként) remélem, hogy erre nem kerül sor, mert szeretem ezt a munkát, és a gyerekek is igencsak a szívemhez nőttek, átsírnék néhány komor téli napot, ha el kéne búcsúznom.

A nyelvvizsga-bizi még mindig nem ért ide, megfordult a fejemben, hogy talán gyalog jön. Aztán puhatolózásomra a Rigó utca azt válaszolta pénteken, hogy még úgy két hét, mire megkapom. Innen csókoltatom a felelős felmenőit és üzenem, hogy ne 8 hét határidőt szabjon ki magának, ha csak 10 alatt tudja teljesíteni a feladatát.

Még mindig egyedülálló, ja nem, páratlan vagyok. Aki ezen változtatna, kérem nyomja meg a zöld gombot, zöld, mint hívás.
Másik jó hír, hogy pénteken megadta magát a telefonom, úgyhogy talán mégse hívogasson senki. Vagyis lehet, csak nem érdemes. Nem, nem kérek megunt telefon-felajánlásokat, már intézkedtem ez ügyben. Az alkatrészcsere majd' annyiba kerül, mint egy alig használt mobil, úgyhogy utóbbi lesz. Amúgy is kerestem már az ürügyet egy ideje, de ezt ne mondjátok senkinek, főleg ne az önjelölt börtönőrömnek és boldogítómnak (anyu).

Idei célok:
1. Csakazértis elolvasok száz könyvet, tavaly a hajtás miatt nem jött össze (most a harmadikat gyűröm). Ebből öt Jókai-kötet lesz, további öt európai klasszikus.
2. Tényleg le kéne már tenni a koporsószöget, csak jönne már a diploma.
3. Hízni tíz kilót és megtartani (ez az, ami nem fog összejönni).
4. Nem sokkolni minden lófa*on.
5. Lecserélni a 'páratlan' státuszt (mivel a 4. pont döcögős lesz, ebben sem vagyok optimista).
6. Megtartani a munkahelyem (ez az, ami nem rajtam múlik).
7. Alapfokon megtanulni a franciát.
8. Három irományos füzetet teleírni.
9. Befejezni legalább egy, hosszabbnak szánt mesémet.
10. Elmenni a következő Pince Buliba és mocsokjól érezni magam.
11. Visszaadni Cofotnak azt a bizonyos legutóbbi szívességet egy hasonló horderejű dologgal.
12. Rávenni Tojit, hogy néha legyen kevésbé cinikus.


Végezetül: idénre két idézetet választottam magamnak, mintegy mantraként ismételgetés céljából. Az elsőt Cicero mondta anno, így hangzik: "A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni." Ámen. A második egy Hans Christian Andersen nevű úriembertől származik, (eladó, ingyen elvihető mesekönyv érdekel) talán hallottuk már a nevét itt-ott. Tehát tőle ezt választottam: "Az élet a leggyönyörűbb mese, és mi a részei vagyunk." Reméljük a legjobbakat.
Boldog új évet (idén még tán nem kívántam ezerszer) mindenkinek!

Ostika