Kis álmos

Sziasztok!

Itt újra én. Arra gondoltam, ma az álmokról nyomok le nektek egy monológot. Végül is hiszek a csodákban, jelekben, szellemekben, varázslatban, átokban, reinkarnációban... Egy állítólagos boszi unokájaként éppen az álmokban ne hinnék?

Ostika



"Mindenképpen igen hasznos és fontos dolog figyelni álmaink üzenetére, mert általuk belső bölcsességünkkel, végső soron önmagunkkal tartjuk a kapcsolatot."

Sokféle tudomány híres képviselői sokmindent állítanak róluk, a pszichológia kismillió ágának és irányzatának kutatói vizsgálták az álmodás folyamatát és mondtak róla csupa okos dolgot. Például, megállapították, hogy az álmodás az alvás REM fázisaiban következik be, hogy kapcsolódik a tudattalanhoz, hogy megjelenhetnek benne az előző három nap élményei, kósza érzelmei, gondolatai. Olyat is mondanak, hogy álmunkban dolgozzuk fel a nap történéseit és raktározzuk el a hosszú távú memóriába (Kósza gondolat: akkor a csaj az 50 első randiban nem is álmodik?) A jó öreg Freud papa ebbe a témakörbe is belerakta szexuális hajlamainkat, ferdeségeinket, komplexusainkat, elfojtott vágyainkat. Jung a kollektív tudatalattit adta a témához (az emberiség létrejötte óta felhalmozódott tudást). A legtöbb ősi kultúra isteni üzenetekként tekintett az álmokra, lásd Biblia, Álmos vezér, stb. Na és persze ott vannak az álmoskönyvek, amikből szinte mindannyian rendelkezünk egy példánnyal (nekem Krúdy Gyula-féle van). Hiába mondod, hogy hülyeség, úgyis előkapod néha, hogy kikeress egy szimbólumot, ami foglalkoztat. ;-)

Hogy is jutott ez eszembe? Természetesen egy furcsa, értelmetlen és érthetetlen álom kapcsán. Reggel nem is emlékeztem rá, délután ugrott be, és onnantól nem hagyott nyugodni. Általában ismerősökről, vágyott vagy kevésbé várt eseményekről álmodom, például, hogy végre nagynéni leszek, elkések egy vizsgáról és megbukok, valaki meghal, aki közel áll hozzám, meg ilyesmiket. De ez teljesen más volt, valószínűleg ezért is rágódtam rajta annyit. Csak egy kis részére emlékszem: egy hajó, ahol nem látok,hallok senkit és darazsak csipkednek, majd hirtelen egy árnyékos pázsit, ahol elmosódott alakok élik mindennapi életüket, nincsenek darazsak és jó érzés ott lenni. Persze ennél több összetevője volt, de ezek a fontosabbak.

Mivel egy nap után se hagyott nyugodni, fogtam a kis SE-mat és rágugliztam az egyes szimbólumokra (nem találtam Gyula bá' irományát), úgy mint erős fény, árnyék, darázscsípés, hajó. Láss csodát: még nagyobb káoszt kaptam, mint előtte. Vagyis HÉ! Nem vagyok dühös senkire, miféle akadály-legyőzés meg rossz indulatú pletyka?? Mit kellett volna már rég észrevenni? Teljesen érthetetlen volt az egész, ettől persze nyűgös lettem, mert utálom, ha valamit nem értek. Századjára is úgy határoztam, az álomfejtés egy nagy hülyeség. Félredobtam az egészet. Úgy egy órával később elkezdtek csikorogni a fogaskerekek az agyamban, csak úgy mellékcselekvésként, mert közben angoloztam, és (persze) fb-n chateltem Cofotkával.

Lényeg a lényeg, végül a helyükre kerültek a darabkák, ha nem szó szerint veszünk minden szimbólumot. És... hát, a tudatalattim üzent egy kedveset, amiből rájöttem, hogy jó nagy szarban vagyok. Ugyanis az, amire már rég rá kellett volna jönnöm, hogy hiába próbálom elszántan bemagyarázni magamnak, hogy szabadulni akarok egy bizonyos helyzetből, ha valójában jól, biztonságban és a világra nyitottnak érzem magam benne. Magyarul vesztes próbálkozás az egész, mint mondjuk a gyantázás: az is csak ideig-óráig használ, aztán megint olyan vagy, mint Chewbacca. Hát, köszi, tudatalatti, jó tudni, de azért [sok csúnya szó]. Már csak el kell valahogy fogadni a tényeket, amit mellesleg nehezebb megtenni, mint mondani. Állat kilátások! XD

Legyetek jók és szobatiszták, figyeljetek az álmokra, és olvassatok a sorok közt az álmoskönyvben IS!