Winter wonderland

Uncsi bevezetés

Egyesek szerint a tél csodálatos évszak: hull a hó, meleg tea, forralt bor, karácsony, szilveszter, hóember, síelés, szánkózás. Aztán ott vannak a tél-ellenesek: hull a hó, megfázás, herót a teától, nagy hajtás az ünnepek előtt, szánkóztatni kell a gyereket, hideg van. Harmadszor pedig ott vannak az érdektelenek, akiknek semmi reakciójuk nincs az időjárási anomáliákra, csúszós utakra, sürgés-forgásra, nem örülnek, nem bosszankodnak, egyszerűen beletörődnek az egészbe.
De ma délelőtt munkába menet megvilágosodtam: van egy negyedik nézőpont is, név szerint a humor. Képzeld el, hogy az egész hóbelebancot kívülről látod, és máris röhöghetsz az egészen.

A "lényeg"

Hirtelen a hétvégén lezúdult egy csomó hó, ami a mínusz tizenakárhány foknak köszönhetően nyomban rá is fagyott a járdára. Mivel nálunk sok helyen még véletlenségből sem dzsuvázzák le a trutymót a házuk elől az emberek - úgyis esik még, vagy mit tudom én, milyen meggondolásból, tisztelet az időseknek és néhány egyéb kivételnek, ahol nem csak hogy le van seperve, de forgáccsal is felszórják - szóval full jeges-havas a járda, ezen trappolnak végig reggel az emberkék, jó alaposan betömörítve az égi áldást. Vazeg, ne fizess már két marék pénzt síbérletre, hisz' az utca igazi extrém sportpálya!

Na de tényleg, képzeld el, ahogy a sok szerencsétlen (az okosabbja hótaposóban, ami mellesleg semmit nem ér az első tíz lépés után) azon iparkodik, hogy ne menjen le kétméterenként spárgába a jeges járdán, vagy neadjisten csonttörés nélkül érjen be a munkahelyére. Jómagam is ott trappolok szuperszónikus kínai télicsizmámban, fekete szövetkabátomban, sapkában, kapucniban (!!!), húsz réteg ruhában és lyukas kesztyűmben. Kezemben a Hooligans mappámat (benne a winter wonderland papírházikóval, amit órákon át nyiszáltam a körömollóval) szorongatom, számban a fogaimat összefele, vállamon a mázsásra tömött sárga táskám. Hétmérföldes lépteimet igyekszem tyúklépésre váltani, felismerve az útviszonyokat- plusz a tényt, hogy a szemüvegem átlag két másodpercenként bepárásodik a lélegzetemtől. Néha elfelejtkezem magamról, lépek egy jókorát, ennélfogva rögtön indulok spárga iránt. Következik a nagy attrakció, orrot fújni és közben állva maradni. Akárhányszor sikerül a mutatvány, úgy érzem, a snowboardosok, síugrók, jégtáncosok kispályások hozzám képest. És a világszám: előrehaladás, orrfújás és visszatolatás egy giccses kirakathoz bameg, hero vagyok!!

Hé, az a fószer ott a biciklin lepipál... ja nem, rosszul dőlt a kanyarban. Sokat akart a szarka. Pámpárám, tipegünk tovább, célirányosan a suli felé. Már majdnem ott vagyok, amikor... Bakter, a gyógyszertár! ACC-t kell venni, höthösek vagyunk ugyebár. Egy 540 fokos fordulat a jégpályán, trappolok a patikába. Beszerzem a köhögtetőt, köhögés-megszüntetőt, orr-kidugítót, közben úgy 223-szor orrot fújok, majd, mivel leesik, hogy kaját sem vettem, útba ejtem a szendvicsest. Közben megúszok még néhány nyak-, boka-, kar- és egyéb törést. Mivel időközben a központba értem, az út már csupán hókásás (szuper lesz, amikor éjjel így fagy meg újra), a járda viszont még csúszósabb a fagyos hótól, mivel ugye jóval több ember síelt rajta végig és taposta le. Ennek az eltakarítására minimum egy ásó fog majd kelleni... februárban.

A sikertől magabiztosan sprintelek a suli felé, átsiklok néhány autó előtt/alatt. Be a kapun, apró megingás a lesöpört fém csatornafedélen, miután átrepültem egy hóbucka felett, egy fél spárga, de ugyan, ha eddig megúsztam, itt már nem lehet baj, itt vigyáznak a biztonságra! Traptrapp a járdán, mindjárt benn a melegben, felsuhanok a bejárati lép... bumm... placcs... áú. Hogy az a jó *********.

Na, ez az a pillanat, amikor elátkozom az egész telet meg a kontinentális éghajlatot a hülye négy évszakjával. Magyarul ha fáj a feneked, nincs kedved röhögni. Utólag vicces rá visszagondolni, előregondolni pedig inkább nem akarok, messze még a várva-várt március. Előtte még sok jó vár ránk: karácsony, kajahegyek, még több süti, szilveszter, világvége, világvége-afterparty. És jó pár placcs a jégen. Amilyen mázlim van, szánkózni is fogok a gyerekeimmel: jó esetben télapó leszek, kevésbé jóban rénszarvas. De haladunk az adventi naptárral, készülnek a meglepik, gyúrunk a bejglire forralt borral. Keressük azt a humort, ott van az! És ebben az ítéletidőben se felejtsük el: maradjunk jók és szobatiszták, mert a Jézuska mindent lát, a végén nem tesz a fa alá, csak egy nagy lófat! ;-)

Ostika