Vigyázat, nagy százalékban tömény szarkazmust, nyomokban humort és mogyorót tartalmazhat!
Jött veled a nyáár és te mindent megváltoztattáál mert a szívembe... Ó, sziasztok! :D E pillanatban 4:45 van, vasárnap hajnal. Most értem haza a 'na jó nézzünk fel' buliból, és igencsak fel vagyok még pörögve, pedig általában ilyenkor már húzom a lóbőrt. Iiigeen, minden nap. Kezdem az elején.
Kedd (vagy szerda): Tojinak (a legjobb barátnőm és tiszteletbeli tesóm, mert ugyanolyan állat tud lenni, mint én - Cofotka másért a lb-m) leesett, hogy a párjáék szombaton éjjel fellépnek a Békés-Dánfokon. És bár végletesen szereti a párját, úgy döntött, nem kíséri el a zenekart. Vagy a várható sokezer fő miatt, vagy mert én nem tudtam volna menni. Vagy is-is: úristen, tökegyedül az idegen embertömegbennnnn!!!! (O.o)

Toji: Nem megyünk fel szombaton?
Én: Le vagyok égve.
Toji: Meghívlak.
Én: Mehetünk!
Szóval ezt naaagy titokban megbeszéltük. Aztán jött a csütörtök. Harmadik azonos nevű barátnőm, aki a sokéves hagyományhoz híven lejött pár napra falura a nagyszülőkhöz Nyíregyházáról/Budapestről kipihenni az orvosi vizsgaidőszakát (pihenést értsd bicikli, délutáni alvás, egész napos "laza" függönymosás, kapálááás [ikszdé...városiak]), megérdeklődte, hogy esetleg nem terveztünk-e menni valamerre buli iránt szombaton. Mondom DE, terveztünk, ha óhajtja megzavarni a téridőkonténer-duót, szívesen látjuk. Lészen rockbuli, nosztalgiaparty meg mittudoménmég, majd szétnézünk. Cofotka, téged azért nem hívtalak, mert Szergej korbácsot fonna a hátamból, ha a lebeszélt előtti hétvégén is elcsaklizlak tőle.

Szóval ma este felnéztünk itt putrifalván (<3

Kevés tojianyu-féle tojáslikőr, eső elállt, goooo...
Zúzunk az éjszakában (állatkerti útmutató)
Hoppá, közben vasárnap délután lett. A pontos idő 13:30 körül jár, túl vagyok egy eszméletlen alváson és a fogropogtató töltött paprikán, ami egész biztos az érzékeny gyomrom számára készült. Vacsorára is az lesz, halleluja XD Azt hiszem, innentől ezt a kesze-kusza írást nyilváníthatom emlékiratnak. Vissza az éjszakába, mely két és fél helyszínen, felettébb vidáman zajlott.
Első helyszín: Prehó, avagy a putri
A még szinte friss dohányzási törvény egyik következményeként az utcán több a vendég, mint az épületben. Ott a dilemma oka: alkoholizálni csak bent törvényes, dohányozni csak kint. Az egyszerű civil az út túloldaláról a következőt láthatja: minden ablakpárkány előtt különböző korú és kaliberű csoportok burkolóznak füstfelhőbe, laza felállásban. Amit a járőrök láthatnak: lazának látszani akaró szilárd sorfalak a párkányok előtt. A polcnak kikiáltott párkányokon álló folyékony halmazállapotok milyenségét a képzeletetekre bízom.

A zene 22 és 23 óra között a tűrhető és az agyontuctucolt moslék közötti skálán mozog, ezt szerencsére az egyes számú alfaj visítása néha elnyomja. Hogy miért dekkoltunk ott mégis? Egy: imádjuk a pultost. Kettő: kíváncsiak voltunk a kibontakozó jelenetre, amit ha tévéműsorhoz kéne hasonlítanom, akkor azt mondanám, hogy két argentin és egy brazil szappanopera, a Mónika és a Balázs show, illetve a Joshi bharat ütős kombója. Szereplői 15-21 év közti fiatalok, akiknek "kilóg a kapanyél a szájából" (style by Toji). Kb így írható le 10 másodpercben:
- Megcsaltam és aszonta visszacsal!
- Télleg?

- Téged akar megd..ni!
- Télleg? *.*
- Gyere cica beszélgessünk!
- Jaaj hehehe hihihi de jó meleg a kezed a fenekemen!
- Te ***********!!
- Csak aszonta mennyire szeret téged!
- Nem haragszok hogy le akarsz feküdni a pasimmal!
- Ha nem akarnék fel se jöttem vóna!
Satöbbi. Igazából olyan szinten lezsibbadtunk az IQ-harcosok klubjának műsorestjétől, hogy nem tudtuk eltitkolni, milyen színvonalon aluli, nevetséges dolognak tartjuk ezt az egészet, azt meg pláne, hogy van olyan köztük, aki a beilleszkedés érdekében a 130-as IQ-ját látszólag 90-re redukálja és hagyja elveszni a tehetségét, ezzel együtt az egész jövőjét. Toji speciel olyan hangosan röhögött a fülembe, hogy lemaradtam jó néhány érdekes mondatszerkezetről a második felvonásban (mert egyébként érdekel a nyelvészet). Ezt az alfajt, az 1. A)-t üres banánhéjon hajba kapó majomcsapatként jellemezném. A másik, az 1.

A kettes számú alfaj külső jegyei: vasalt haj, az orr körülbelül a hajvonalnál helyezkedik el és az ég felé irányul. Egyenruhájukhoz (anyuci-mosta cuki cucc és bélyegnyi kistáska) egyen-arckifejezést is hordanak, ami tükrözi azon világlátásukat, miszerint mindenki más egy kupac ... a csini cipedlijük talpa alatt. Jelenlétükkor, uralkodói elvonulásukkor (mert a putriba nem jönnek) minimum kötelező lenne a féltérdre ereszkedés és főhajtás, amennyiben bárkit is érdekelne ottlétük és megvető, cseppet sem úrinőhőz méltó horkantásaik (ezt az agyadig szívtad, babám). Elnevezés: páváskodó tyúk. Létszámuk azzal a nézettel terjed együtt, hogy ha anyu/apu Valaki, arra fel kell vágnod, hiszen az csak és kizárólag a te érdemed.
Harmadik alfaj: a zümmögő légy. Mint ilyen, hívatlanul jelenik meg, hiába hessented el, újra és újra rád száll, kalandozik rajtad, leütni nem tudod, és idegesítően zümmög-zizeg a füledbe. Ha efféle egyénnel futok össze, mindig örülök, hogy nem tűsarkú van rajtam, nem vagyok ugyanis biztos benne, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülés okozása után még kaphatok-e erkölcsi bizonyítványt. A lerázás érdekében bevetésre került az alattomos bordánszúrás csontos könyékkel, a szemtől szembe "boldogíts mást vagyis húzz el" típusú mondatok színes palettája, borsszpré és cipősarok kilátásba helyezése. Végső elkeseredésemben kipróbáltam az orbitális baromságok elméletet is, efféle példákkal:
- Mit keresel a táskádban fél órája?
- Öcsémet, valahol itt kell lennie.
- A fel a templomtorony felé van.
- Apakomplexusom van. Nem, még a 40 éves apád is túl fiatal.
Satöbbi. Nem és nem akart felhagyni a boldogításunkkal és azon ígéreteivel, hogy valamikor otthonunkban felkeres. Aztán megtörtént a csoda: megunta végre, és továbbindult nagyobb trágyadombot keresni, minket pedig otthagyott a putriban (style by a légy).
Nulladik helyszín: rockbuli
Mint azt megtudtuk, ez pénteken, vagyis előző nap volt esedékes. Mivel H3 az elcsomagolandó fontos dolgok közül kifelejtette, ily módon otthonhagyta az időgépét, ezt a bulit kihagytuk.2.helyszín: nosztalgiabuliii
Mivel a színielőadás lezajlott, az üvegeink kiürültek, és a zene még mindig ergya volt, úgy döntöttünk, helyszínt váltunk, felkeressük Mityi bátyi játszóterét.A zene hallgatáshoz, dudorászáshoz tökéletes volt, tánchoz már nem annyira. Viszont olyan jó meleg volt az étteremben.

Ezen a helyszínen többségében "átlagos" vendégek voltak, tehát gúnyolódás szempontjából érdektelenek. Kivéve egy-két kamionsofőr-dekoltázst, amin Toji már könnyezve visított (szerintem egyébként azért sugározta nagy intenzitással a szarkazmust aznap este, mert hiányolta a hímnemű felét, de pszt! úgysem vallaná be). Másfél- két órácska alatt el is untuk magunkat: se tánc, se műsor, repüljünk tovább.
Két és feledik helyszín: az utcán
Lényege, tartalma: lép, lép, lép, megbotlik, lép,lép, lép, hülyeséget mond és nevet, lép, lép. Ismerőssel találkozunk, megérdeklődjük, van-e valami a kiszemelt harmadik helyszínen. Nothing, nyista, semmi. A használt kifejezések (úgy mint díszb**i) nem tűrik a nyomdafestéket, ezért ezt az információcserét nem írom le. Következményeként húsz méterrel a bejárattól csináltunk egy hátraarcot, és célirányosan megindultunk az első helyszín felé.Első helyszín: de ja vu nélkül
Áldásosan kiürült a színpad, mire odaértünk - tökegyszerre a falra festett ördöggel és társaival. Felhőtlen jókedvünkben nem igényeltük a kátrány- és nikotinfelhő jelenlétét, "holnap meggyötör" típusú innivalóink társaságában elfoglaltuk tehát mindig-üres boxunkat, és a mérföldeket javult zenét túlharsogva próbálkoztunk a verbális kommunikációval. Ez minden igyekezetünk ellenére sem sikerült, így "laza" állapotunknak és ilyenkor jelentkező késztetéseinknek engedve a jócskán kihalt tánctérre vonultunk kivonaglani és -üvölteni az esetleg bennmaradt feszültséget, egyszerre képviselve az este folyamán fellelt összes alfajt. Nesze skizó, nem semmi esettanulmányt írhatnának rólunk az agyászok. Nos, ezt az állapotot nevezzük mi kedveskedve téridőkonténernek. Közeli-távoli ismerőseink néhány hónapig (na jó, néha még ma is) fejfogással, szemtakarással, nem-velük-vagyok-nem-is-ismerem-őket arckifejezéssel reagáltak a jelenségre, mostanság vagy simán otthagynak, vagy csatlakozni próbálnak, utóbbi esetben a szerencséseket leszámítva rendszeresen melléesnek.Végül ezt az állapotot záróráig fenntartottuk Tojival. H3 hajnal két óra körül heveny köhögőrohamainak következtében feladta. Fél háromtól összesen két, azaz kettő vendég volt a helyen: Toji és Osti (miénk volt a Prehóóóó). Aztán a no1 helyszín bezárt, megérkezett Toji párja. Ők a harmadik helyszínhez, én hazafelé vettem az irányt, az orrom alatt dudorászva, egyszerre sántítva mindkét lábamra a gyilkos cipő és ész nélküli tombolás (rocker-szerű beállítottságomhoz passzolva Fiestára, Szatmárira, Lady Gagára) következtében. Hogy őszinte legyek, most is nehézkes a normális járás (pedig azóta már hétfő reggel 10 óra)
Összefoglalva tipikus jó téridőkonténer-buli volt, minden szervrendszeri következményével együtt megérte, hogy a stressz-szintünk nullára redukálódott. Utólag bocsi, ha valaki magára ismert, ez van srácok. Persze sok olyan egyén van nálunk, aki a minimum 50%-ban normális kategóriába sorolható, de velük ezeken a helyeken nem találkozhatunk.
Ééés következő hétvégén utcabál és ózon-pusztító, gyönyörűszép tüzijáték!!!! Ha addig nem jelentkeznék, mindenkinek élményben és/vagy pihenésben gazdag augusztus 20-át kívánok, ki mit szeretne.
Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika