Az ellentétek vonzzák egymást?

A minap a bolt felé menet a barátnőmmel egy közös férfi ismerősünk került szóba.
Barátnőm elmesélte, hogy a bátyja erről az ismerősünkről azt mondta "Az egy jó gyerek". Az én öcsém - akiről fontos tudni, hogy a legtöbb hímnemű egyénre ellenségként tekint - ugyanerről az ismerősről így nyilatkozott: "Ilyenekkel miért nem tudsz összejönni?"
Való igaz, hogy 'értelmes' kategóriába sorolható párom eddig nemigen volt, és a hozzám hasonló nőismerőseimnek sem. És megfigyeltem, hogy az olyan férfiak párjai, mint ez a közös ismerősünk is, általában nagyképű, nagyhangú, feltűnő, ki-ha-én-nem lányok.
Miközben a vihar maradványait néztük, arról beszéltünk barátnőmmel, hogy ez miért lehet így. Mármint az, hogy a 'jókislányok' a rosszfiúkra buknak, a 'rosszkislányok' pedig általában "elviszik a jófiút". Ebből a szemszögből nézve nagyon érdekesek az emberi párkapcsolatok.
Talán azért jutnak a jófiúk a 'rosszkislányok' kezére, mert látják, ami a felszín alatt van? Nem hiszem. Volt erre egy példám a természetből, bár kissé sántít. Vicces módon a hasonlat főszereplője a méhecske, mint jófiú. A 'rosszkislányok' a rózsák, a 'jókislányok' a fűzfavirágok. Kérdés: melyikre száll a méhecske? Van benne valami, de akkor is sántít, úgyhogy bukta.
Szerintem egyszerűen a jófiúk az izgalmasat, a mást keresik, ahogy a jókislányok is. A 'rosszkislányok' pedig? Nem arról lehet szó, hogy a megbízhatóságot keresik, hanem a befolyásolhatóságot, a pénzt, és baromira nem kíváncsiak a jófiú értékes gondolataira, teszem azt a baráti társaságok felépítéséről, vagy a globális felmelegedésről, mert az u-nal-mas. Francokat, nekem például kifejezetten jól esik ilyesmiről beszélgetni egy-egy értelmesebb egyénnel, akár egy átbulizott éjszaka után is. Sajnos ilyen pillanatokban ritkán van részem, a jófiúk ugyanis kivel mennek haza (ha egyáltalán megjelennek a közösségi eseményen)? A rózsákkal, khm...
Egy másik élmény: baráti társasággal (öten-hatan) sörözünk, közben 'agymenés', azaz apróságokat tárgyalunk ki atomi szintig, értsd: ha lemaradsz a nyitó mondatról, csekély esélyed van rá, hogy vissza tudod vezetni az apróságokból a vita címét. Na szóval ott ülünk, szinte tudományos vitába bonyolódva, amikor elkezdenek áramlani a 'holvagy-kivel-mitcsinálsz' stílusú sms-ek az otthon felejtett pároktól. Hoppá, hát ők meg miért nincsenek itt?-jön a gondolat. Egyszerűen azért, mert nem éreznék jól magukat velünk, nem tudnának (akarnának) hozzászólni a témákhoz, mert olyan fontos dolgok kötik le őket, mint a Prada, az Esmeralda (vagy másik hasonló kaliberű kultúrműsor), vagy a kalóriák számlálása.
A szituáció konkrét: jól érezzük magunkat együtt, bármeddig bármiről tudnánk beszélgetni, együtt nevetni, kirándulni, bulizni. Egy alapkategóriába tartozunk, mégis 10-es skálán maximum 1 az esély arra, hogy valaha is egy párkapcsolatba bonyolódunk, akkor is, ha igényünk lenne rá. Hazamegyünk a más alcsoportba tartozó párunkhoz, és csak kevesen jövünk rá, hogy ez így nem jó.
Szóval szerintem nem csak a különbségek vonzzák egymást, hanem a hasonlók is. Csak a hasonlókkal biztonságosabb (?!) baráti kapcsolatot kialakítani, merthogy az tartósabb lehet, mint egy párkapcsolat.
Zárásként egy kérdés: miért nem jövünk rá, hogy valaki egyszerre lehet a barátunk és a társunk is?

Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika