A következő kis írásom előtt tartanék egy kis beszámolót, bevezetőként.
Tegnap égre-földre kerestem egy régebbi versemet, hogy feltehessem ide. Persze nem lett meg, találtam helyette sok más irományt, felére nem is emlékeztem már. Elolvasva őket hol sírtam, hol nevettem, néhányon megrökönyödtem. Utóbbi csoportból választottam egyet mára, egypercesnek minősítem. Meghagytam eredeti, sokéves formájában. Jó olvasást!
Ostika
Slukk - Egy függő élete
Kiveszek egy szálat a dobozból, ajkaim közé illesztem. Végighúzom a gyufát a skatulya oldalán: a láng sisteregve életre kel. Cigarettám végéhez illesztem az égő gyufaszálat; a végén életre kel a sok-sok apró, újszülött lángocska, csak hogy egy pillanat múlva kihunyjanak, helyükön csak a halkan sercegő parázs marad. Behunyom a szemem, a két ujjam közé szorított cigarettába szippantok. A füst enyhén karcolja a torkom, végigsimogatja a légcsövem, míg a tüdőmig ér. Ez az első korty mindig jól esik: mint hosszú éhezés után az első falat kenyér. Kiélvezem a pillanatot: néhány pillanatig lenn tartom a füstöt, majd élvezettel kifújom; visszafelé is ugyanúgy kapar, már-már érzékien. Ehhez képest az összes további szippantás elhanyagolható, nem jelentős. Ezért, a legelső slukkért gyújtok rá napjában többször is. Olyan, mint többórás szemezés után az első csók. Amíg tart, mintha az agyam leállna, megszűnne a külvilág, és mégis mindent élénkebben érzékelnék abban az egyetlen pillanatban. Aztán a varázs megszűnik, kinyitom a szemem, újra úgy működik minden, mintha a világ próbálná elhitetni velem, hogy nem is történt semmi az imént. Talán így is van. Immár érdektelenül pöfögök a cigarettával, teszem a dolgom. És már alig várom azt a bizonyos újabb elsőt.
VISSZA A MOSTBA!
Ti is megdöbbentetek? Vagy csak én lepődtem meg, hogy valaha is így írtam a cigiről? Ma már más a viszonyunk: a vége felé járunk, nem kell sok a szakításhoz. Néha undorodom az egésztől, de agyban még nem szilárdult meg a döntés, még ott van a 'de szükségem van rá' hangocska. Igazság szerint, ha ott van mellettem, rágyújtok, de örömet nem okoz. Viszont érzem, hogy minden nappal közelebb kerülök az áhított leszokáshoz, annak ellenére is, hogy körülöttem mindenki cigizik. Egy jó tanács egy dohányostól: ne szokj rá, nehéz tőle megszabadulni. A kortársak nyomásának ne dőlj be, nem ettől fogsz bekerülni a bandába.
Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika
Én erre emlékszem, mutattad már!!! :D tök jó! Egyébként, csak, hogy megpróbáljak segíteni a leszokásban: Ancy is mostanság szokott le a cigiről, és ugyan nehezen ment, de úgy-ahogy sikerült is neki. Most már csak akkor gyújt rá, ha pl. alkoholt iszik egy társaságban. Azt mondja, olyankor jól esik neki, de egyébként már nem hiányzik neki annyira :D Tudom, ez nem túl sok segítség, de próbáld először a kis lépésekben. Persze nekem fogalmam sincs, milyen függni tőle, szóval megfelelő tanácsot sem adhatok, de gondolom hasonló lehet, mint a drog (végül is az is), elhatározás kérdése az egész. Ha nagyon akarod, sikerülni fog, még úgy is, hogy mindenki dohányzik a környezetedben :) Persze az már más kérdés, hogy piszok nehéz lesz.
VálaszTörlésSokat segítene, ha kapnék néhány tábla életmentő csokoládét! ;) Akkor stresszhelyzetben azt nyalogatnám a csomagolásból (mert ugye nyár van és megolvad) ahelyett, hogy kettesével szívom a cigarettát. :P
Törlésháát ilyen ez, a cigi pénzt költsd csokira és meg van oldva a problema. És legalább fel szedsz pár kilót is :D
VálaszTörlés