Sziasztok! Itt egy kis részlet belőlem. Nem ítélet, nézet.
Ostika

"Szép vagy, Alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem
Itt boruljon rám a szemfödél
Itt domborodjék a sír is fölöttem"

A legtöbb, általam ismert fiatal nem ÉRZI ennek az idézetnek a lényegét. S nem csak a fiatalok, az idősebb korosztály sem.
Békéscsabán születtem, nem ma. Békés megyében élek, az ország egyik olyan részén, ahol a legnehezebb a boldogulás. Mindig is itt éltem, itt jártam iskolába. Itt végeztem az egyetemet. Itt voltam először szerelmes.
Nem születtem gazdag családba, sőt, egy ideje a mindennapos kiadásokkal is gondjaink vannak. Tudom, milyen itt az élet, mégsem keresem máshol a boldogulást. Friss diplomás pályakezdő vagyok. Munkalehetőség feleannyi sincs, mint ahányan a megüresedett helyekre várunk. Ezek a tények.

Az élmény

A minap egy olyan dolog történt, amin nagyon felháborodtam. Nem ez volt az első eset, ezért írom most le.
Egy másik településről érkezett hozzánk a villanyóra-leolvasó. 50 év körüli pocakos férfiú, sose láttam azelőtt. Semmitmondó párbeszéd során kilyukadtunk a mostani helyzetemnél. Alighogy kiejtettem a számon, hogy nemhogy az országból, de a környékről sem szeretnék elmenni dolgozni, csak ha minden kötél szakad, olyan dolgokat olvasott a fejemre, hogy legszívesebben kirugdostam volna az ajtón az úriembert. Mert nem ám anyuci-féle 'gondold-át-azért'-ot kaptam, hanem olyan OLTÁST, amit a legközelebbi barátaitól esetleg eltűr az ember, de vadidegentől semmiképpen. Konkrétan elmeroggyant idiótának állított be, amiért nem rohanok fejvesztve Londonba.


Na kérem! Szerény véleményem az, hogy attól, hogy a többi több száz ember elhúzza innen a csíkot, nekem még nem kötelező. Ha itthon akarok maradni, minden jogom megvan hozzá. Abszolút tisztában vagyok a nehézségekkel, amik várnak rám, és vállalom őket, ameddig bírom. Ettől nem kell az embert lehülyézni, gyengeelméjűnek tartani.
Nem itélem el azokat, akik máshol keresik a boldogulásukat, szó sincs erről. Cserébe annyit kérek, mások is tartsák tiszteletben, hogy ide kötődöm, és itt akarok maradni ebben a sárfészekben, ahol mindenki ismer mindenkit és a környezetét. Ahol bár egyre kevesebb a munkalehetőség, a kert és a természet szavak nem egy zsebkendőnyi területet jelentenek. Meglehet, gyávaság, hogy túlságosan ragaszkodom a megszokotthoz, az ismerthez.
De én így érzem, ez az otthonom, és nem hiszem, hogy bárhol máshol azt érezném, amit itt. Nem kell egyetértenie velem senkinek. Egyszerűen csak... fogadják el.

Legyetek jók és szobatiszták!
Ostika